1979. április 4-én feloszlott a Skorpió együttes: Frenreisz Károly megalapította az Új Skorpió triót, Németh Gábor dobos, Papp Gyula billentyűs és Szűcs Antal Gábor gitáros is szinte azonnal új csapatot hirdetett.

A basszusgitáros posztja nem volt kérdés: Németh Gábor öccse, Alajos (vagyis Lojzi, ahogy mindenki ismeri) a Miniből igazolt át nem csak a négyhúros posztjára, hiszen az új formáció egyik legfőbb zeneszerzője is ő lett. Énekesjelölt több is akadt: Révész Sándor (Piramis), Horváth Charlie (Generál), Vikidál Gyula (P. Mobil), sőt, Tunyogi Péter (Beton, Korona) is a tapasztalt, profi Skorpió-zenészek látókörében voltak. A döntő érvet Vikidál mellett a technikusok (roadok) szava jelentette, ugyanis ők látták/hallották az összes zenészt munka közben, nem kizárólag a szakmai oldalukról ismerték őket, hanem az emberi tulajdonságaik sem maradtak rejtve vesébe látó, kritikus szemeik előtt.

Fáy Kriszta, Csuka Mary, Szánti Judit, Szigeti Edit, Nagy Kati

Az első kizárólag nőkből álló rockzenekar a magyar rock történetében a Beatrice volt, a sorban a második pedig az 1972-ben alakult Vadmacskák. A két együttes története nem teljesen független egymástól, hiszen tagjaik között átfedések voltak, és a koncepció is megegyezett. Egy külön cikk tárgya lehetne, hogy miért nem lettek, miért nem lehettek igazán sikeresek a kizárólag női tagokat felsorakoztató magyar rockzenekarok, de tény, hogy ezek a próbálkozások csak az érdekességek szintjéig jutottak sajnos, tovább nem.

Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja. A vetítéssorozat továbbra is a zene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba, de most a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundjára koncentrálva. A hatvanas évek tvisztelő, stoppoló fiataljai helyett ezúttal a csöveseké és a földalatti figuráké lesz a filmvászon. Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2018. május 17-én Xantus János Rock térítő című filmjét tekinthetik meg az érdeklődök. A vetítés utáni beszélgetésen Gelencsér Gábor filmesztéta vendége Vass Norbert történész lesz, akinek fő kutatási területe a hazai punk és underground szcéna alakulása a késő Kádár-korban.

1970-ben a siófoki Balaton Presszóban a Kárpátia tagjai: Harmath Albert, Soós András, Tátrai Tibor, Operhál Gyula

Van néhány magyar formáció, melynek neve pár év alatt feledésbe merült, majd évtizedekkel később más zenekarok ugyanazt a nevet választották maguknak, mint ők, talán nem is tudva, hogy valaki korábban hasonlóan járt el. Ilyen volt a hatvanas években az Ossian beategyüttes és az 1969 végén alakult Kárpátia, melyeknek semmi köze a későbbi, azonos néven futó csapatokhoz.

 
Bár abban, hogy a hetvenes évek eleji – blogunkban korábban bemutatott – népzenei revival elindításában kinek pontosan mekkora szerepe volt, máig akadnak nézetkülönbségek, a táncházmozgalom origója vitán felül áll: a legeslegelső magyarországi (még nem nyilvános) táncházat napra pontosan negyvenhat esztendővel ezelőtt, 1972. május 6-án este hétkor tartották Budapesten, a Liszt Ferenc téri könyvklubban. Az eseményt a Bihari együttes táncosai, Foltin Jolán, Lelkes Lajos és Stoller Antal „Huba” szervezték, gerincét a Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas együttes táncosai adták, a talpalávalót a Halmos-Sebő-Éri trió szolgáltatta. Legfőbb szellemi mentora pedig Martin György volt.

Az UNESCO 2011-ben április 30-át a jazz világnapjává nyilvánította, hogy elismerje ennek a zenei műfajnak a szerepét a kultúrák közötti párbeszédben, a tolerancia, az egyenlőség és az emberi jogok közvetítésében.

E jeles nap estéjén nagy esemény színhelye volt a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színházterme: 50 éves a Róna jazz és vendéglátás (Jazz Randevú) címmel emlékezetes program várta a szép számú közönséget.

Természetesen zömében olyanok ültek a nézőtéren, akik az ötven évvel ezelőtti első dzsessz-napokon még tinikorú zenerajongóként vettek részt. A mostani fellépők közül páran az 1968-as eseményen még maguk is ámulva hallgatták a zene nagyjait, sőt épp ott és akkor kaptak kedvet, kötelezték el magukat életre szólóan egy-egy hangszer és a dzsessz mellett.

Az 1978-79-es nagy magyar rockzenei átalakulásokat követően a nyolcvanas évek eleje szintén viharosra sikerült: a rajongókra szomorú hírként csapott le Révész Sándor kiválása a Piramisból (1981. június 14.), 1982 elején pedig váratlanul feloszlott a Dinamit.

Sokan kíváncsian várták, mihez kezdenek  a volt tagok. A Németh-fivérek (Gábor, a dobos és Alajos, a basszusgitáros), valamint Szűcs Antal Gábor gitáros Nagy Feróval és Vedres Józseffel megalapította a Bikinit, Vikidál Gyula Varga Miklóst váltotta a Pandora’s Boxban. Papp Gyula, a magyar rockzene egyik legtehetségesebb zenésze, zenekarépítője pedig nagyon merészet húzott: barátjával, a svéd Bela Svardmark gitárossal svéd-magyar együttest állítottak színpadra röpke két hónap alatt. Mindezt 1982-ben! A Dinamit feloszlását 1982 februárjában a Pulzus című televíziós műsorban jelentették be. Az új zenekar, a P. S. Band még ebben az évben, s szeptemberi Pulzusban debütált, majd másnap, szeptember 25-én a Kertészeti Egyetem Klubjának színpadán adott egy fergeteges koncertet, ahol a magyar szakma apraja-nagyja tolongott, és leesett az álluk attól, amit hallottak.

Méhes Marietta az Eszkimó asszony fázik című filmben

Idén lesz hatvanéves Méhes Marietta, aki a nyolcvanas években underground énekesnőként és színésznőként is felforgatta az álmos magyar kulturális életet.

1992 decemberében Wahorn András készített egy azóta is számtalanszor hivatkozott interjút az akkor már évek óta Amerikában élő Méhes Mariettával. Ebben ő ezt mondta: „Magyarországon bármit csináltam, soha nem voltam igazán benne. Azt mondtam, hogy oké, énekelek, de soha nem mondtam, hogy énekesnő vagyok. Színészkedtem ezekben a filmekben, próbáltam olyan jól megcsinálni, ahogy csak tudtam, de soha nem gondoltam azt, hogy tényleg ehhez értek.” Ugyanitt elhangzik az is, hogy egyáltalán nem hiányzik neki a filmezés. Hogyan lehetséges akkor, hogy ennek ellenére, „akaratlanul is” ikonikus alakja lett a nyolcvanas évek magyar filmtörténetének?

Bár 1978-ban a Zelnik József és Csoóri Sándor által forszírozott, Élő népzene című ötlemezes sorozat lett a táncházi lemezek között a befutó (lásd korábbi anyagunkat), időben a Pálfi Csaba által kezdeményezett és a Sebő együttes által felvett anyag készült el előbb, mely aztán végül az említett széria hatodik darabjaként jelenhetett meg. Miközben már külcsínben is elválik tőle, hisz a többi nagylemez azonos grafikai világával szemben a borítóján Korniss Péter egyik széki táncházas fotója látható, amely bal felső sarkába jól láthatóan csak utólag biggyesztették oda az Élő népzene VI. feliratú matricát.

Tihanyi Gábor, Nagy Oszkár, Mr. Basary, Pozsonyi Tibor, Tóháty László

A HIT jogelődje, az Orient zenekar 1978-ban alakult, tagjai Tihanyi Gábor „Tánci” gitáros, Pozsonyi Tibor „Finki” dobos és Nagy Oszkár basszusgitáros voltak. A zenekar újsághirdetést adott fel, így csatlakozott hozzájuk Babári József, vagy ahogy ma sokan ismerik, Mr. Basary. Többórás koncertjeiken jobbára feldolgozásokat játszottak, vidéki fellépéseiken pedig a közönséget „táncolhatóbb” számokkal szórakoztatták. A formáció tagja volt ekkor bevonulásáig Füchsel Tibor „Füxi” is.