A hatvanas évek második felében Mick Jagger úgy nyilatkozott, hogy tizenöt-húsz év múlva emlékezni sem fog már arra, hogy valaha a Rolling Stones frontembere volt, és hozzátette, hogy inkább legyen halott, semmint, hogy negyvenöt évesen is a Satisfactiont kelljen énekelnie.
A nosztalgia már az évtized végén megjelent a populáris zenében. 1969 szeptemberében ‒ mindössze egy hónappal Woodstock után ‒ a Varsity stadionban megrendezték a Toronto Rock and Roll Revival fesztivált, amelyen Bo Diddley, Jerry Lee Lewis és Gene Vincent mellett az akkor induló Alice Cooper, valamint a Doors is fellépett, de John Lennon is ott volt, az erre az alkalomra összehozott Plastic Ono Banddel.
Ami a hazai viszonyokat illeti: 1968 elején jelent meg a magyar könnyűzene első emlékdala, a Little Richard. Az ifjúsági kultúra csúcskorszakát élte, az Illés mégis nosztalgiával tekintett vissza a „csillogó, fekete lemezekre”, amelyeken Richard Wayne Penniman énekelt. Egy évvel később Adamis Anna dalszövege az 1958-as boogie-woogie klub idilljét festette meg, 1974-ben Bródy A szombat esti lány című Fonográf-dalban a műfaj hazai hőskorszakát idézte fel, amikor „a zenekar sípolt, torzított, de Rolling Stonest játszott.”
1977-ben a P. Mobil egyik, a Budai Ifjúsági Parkban adott koncertjén ‒ amelyen vendégként Radics Béla is fellépett ‒ rock and rollokat játszott a csöveseknek, amelyeket Schuster Lóránt így konferált fel:
„A Beatlexikonokba be fog kerülni, hogy 1977. augusztus 23-án Béla és a P. Mobil közösen régi-régi dalokat...” Akár komolyan gondolta, akár nem, igaza lett.
A Mobil-koncerttel nagyjából egy időben, 1977 nyarán, a Metronóm’77-fesztiválon készült Szomjas György Az volt a hej… igazi szép idő című dokumentumfilmje. (A cím Koncz Zsuzsa 1977-es X-lemezén szereplő nyitódal, az 1964 refrénjéből származik.) Az 1964 felidézi azt a korszakot, amikor „egy dal, egy szó, egy hang még igazán dal, egy szó, egy hang volt”, továbbá utal a Beatlesre („A nehéz napok éjszakáin hallgattuk a dalt”) is. Megszólal a filmben Baksa-Soós János, aki 1971-es disszidálása után ekkor látogatott ismét Magyarországra. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a Kex frontembere az egykori zenekarában töltött időszakról nyilatkozott, bár ekkor sem közölt az együttessel kapcsolatban túl sok konkrétumot. Későbbi interjúiban kerülte a témát, vagy gyermekmunkának, fiatalkori, felejthető próbálkozásnak titulálta a Kex munkásságát. Érdekesség, hogy Baksa szerepel Szomjas főiskolai vizsgafilmjében (Három király mi vagyunk, 1968) is, amelyben a Wastaps együttessel játszik az Iparterv klubban, és előadja József Attila Betlehemi királyok című versének megzenésített változatát, amelyet később műsorra tűzött a Kex is.
Az Az volt a hej… igazi szép idő látlelet arról a generációról, amelynek képviselői megteremtették a hazai ifjúsági zenét. Illés Lajos úgy nyilatkozik a filmben, hogy számára a letiltások, illetve a vegzatúrák világítottak rá arra, hogy ez a zene sokkal nagyobb horderejű annál, mint amit eddig ő neki tulajdonított. Bródy János szerint a műfaj 1977-re teljesen elfogadottá vált, a problémát az jelenti csak, hogy a rockkal kapcsolatos rendelkezések, amelyek a műfaj létrejötte előtt születtek, változatlanok ‒ vagyis többszörösen túlhaladta már őket az élet. Nyilatkozik Földes László is, aki akkor még nem alapította meg a Hobo Blues Bandet, csupán dalszövegeket írt a P. Mobilnak, illetve alkalmanként fellépett vendégként az Örökmozgó koncertjein. A műfajon kívüli emberként szólal meg tehát, és az ifjúsági zenével kapcsolatban meglehetősen kritikus.
Már amennyire 1977-ben ez a kifejezés még érvényesnek tekinthető, hiszen eddigre a könnyűzene több nemzedék kulturális táplálékává vált, és bár képviselői nem feltétlenül tekintették magukat prófétáknak ‒ legalábbis Adamis Anna filmbéli megszólalása szerint ‒, de a forgatás idején egy meglehetősen sajátos helyzetben találták magukat, amit Presser Gábor rendkívül találóan így foglalt össze:
„Valahol abba a helyzetbe kerültünk, hogy megettük magunkat, ugyanakkor nem biztos, hogy a fiatal korosztály a magáénak érez bennünket.”
Erre mintegy válaszul látható a filmben egy Piramis-koncert részlete. Bár Som Lajosék felléptek a Metronóm’77-en is, sőt, az Égni kell annak, aki gyújtani akar című dalukkal a közönségdíjat is elhozták, a rendező jó érzékkel az első albumuk bemutatójának idejéből illesztett a filmbe egy dalt (A becsület), amely mindennél világosabban deklarálja: itt van egy új korosztály, amelynek már más kell. Egy korszak lezárult, és egy új vette kezdetét.
Szerző: Dragojlovics Péter
Nyitókép: Koncz Zsuzsa és Gergely Ági az 1962-es Ki mit tud? döntőjében. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
