Amikor nekigyürkőzünk, hogy megírjuk a hazai diszkózás izgalmas és szövevényes történetét, azonnal fel kell tenni az egyik legfontosabb kérdést: hol rendeztek először rendszeresen diszkót Magyarországon?

Elsőnek lenni történelmi jelentőségű, csakhogy ennyi év távlatából lehetséges-e pontosan megállapítani a hiteles időpontot? Az első bulik helyszínének és egyéb körülményeinek meghatározása annál is inkább kényes kérdéskör, mert sok évtized távlatából az emlékezet könnyen becsaphatja még az egyébként pompás memóriával megáldott embereket is. Nem könnyű a múltat rekonstruálni, hiszen csekély az írott dokumentum, és sajnos már a szem- és fültanúk is egyre kevesebben vannak…

Büszke lemez- és magnótulajdonosként elméletileg bárki, bárhol rendezhetett a barátainak zenei bemutatóval fűszerezett házibulit. Ez az egyén pedig némi alkotói fantáziával akár nevezhette volna lemezlovasnak is.

Csakhogy az éteri hang középhullámon, pocsék minőségben érkezett a jel hol elment, hol pedig visszajött. A Luxi mellett sokan, Cseke László „szabadeurópás” műsorai révén szereztek zenei műveltséget, és igyekeztek kortyolni az 1965-ben indult Komjáthy-féle Vasárnapi koktélból is.

A nyugati rádióadásokat politikai megfontolásból zavarták, itt-ott hiányosak voltak a dalok, de sebaj, Keresztes Tibornak, azaz Cintulának minden megvolt hanglemezen is! Az ötlet- és lemezgazda rajta tartotta a kezét a magyar beat ütőerén, a bandák többségét a saját archívumából táplálta, és kölcsönözte nekik a zenei ellátmányt. Mellé ötleteket is adott a gitárnemzedéknek, hogy mely nótákat érdemes, vagy éppen kötelező betanulni.

A Fővárosi Művelődési Házban B. Tóth Lászlóval megalkották a magyar diszkózás origóját, a Magnós Klubot. Közben együttműködött az Illéssel, az Omegával, dolgozott a Budai Ifjúsági Parkban, az Eötvös Klub pincéjében, a Hordóban is.

De vajon hol bukkantak fel először beatszámokat, és -előadókat bemutató lemezlovasok?

Szerintem a magyar diszkós műfaj bölcsőjét az egyetemi beatklubok szüneteiben fellépő zsokék ringatták! A zenészek többsége szomjas alkat volt, száraz torokkal botorság lett volna énekelni, ezért 45 percenként kívánatos volt a pihenő. A dobosok körbeszimatoltak a büfé környékén, a szólógitárosok és az énekesek szenzibilis népség, fogékonyak voltak a közönségből érkező jelzésekre, kihasználták a szünetet, ráhajtottak a „lepattanó labdákra”.

Amíg a bandatagok két élőzenei rész között lazítottak, diszkós szórakoztatta a nagyérdeműt. Mi volt a feladata a szünet zsokénak? Ők a nagy titkok tudói voltak! Beszélték a beat nyelvét, tudtak angolul, olvasták a szakirodalmat, jelesül a New Musical Express-t. A szó nemes értelmében vett lemezbemutatót tartottak, szöveggel és új nótákkal töltötték ki a szünetet, közben létfontosságú híreket közöltek a dalokról, a brit bandák tagjairól, lemezújdonságokról, tuti pletykákról. Ki? Kivel? Mit? Hogyan? Miért? A közönség nagy többsége nem tudta ugyanis, hogy mi történik a beat világában, ezért kihegyezett füllel figyeltek, hallgatták a lemezlovast, ki voltak éhezve a friss hírekre. Az újonnan szerzett tájékozottságukkal aztán már másnap vagánykodhattak a haverok előtt.

A szünet DJ-k fontos küldetése volt a zenei újdonságok tesztelése is. Amikor a bemutatott új számok tetszettek a közönségnek, azok gyorsan bekerült az Omega, az Illés, a Metro és a többiek repertoárjába is. A Metro zenekar házi műsorvezetője Herskovits Tamás, az Omegáé Szervánszky Atilla, a népszerű Tojás volt.

Keresztes Tibor Cintula így emlékszik a hőskorszakra:

„Az első budapesti diszkó 1963 tavaszán a Lengyel Kultúra Házában volt, a moziteremben rendezték, egy Svejk nevezetű srác volt a disc jockey. Páran összeadtuk a legjobb lemezeinket, a vetítőfülkében volt az erősítő és kitűnő mozihangszórókon dübörögtek a számok. Teljesen bezsongtak a fiatalok, elszabadultak az érzékek és a közönség tagjai hirtelen nagyon szerelmesekké váltak, csókolóztak, fogdosták a lányokat, kiadós botrány lett belőle. Az újdonság varázsa, a gépzene szelleme kiszabadult a palackból.”

B. Tóth László az FMH körtermében rendezett diaporáma-vetítéssel fűszerezett partit, ami hasonlított egy diszkóklubra, de tulajdonképpen a Magnós Klub remek házi rendezvénye volt.

Az első, tagsági megkötés nélküli, heti rendszereséggel megrendezett táncos rendezvénynek (az ősdisco-nak) az Állami Könyvterjesztő Vállalat Liszt Ferenc téri Könyvklubja adott otthont. A szellemi alkotók, a tettestársak, Keresztes Tibor Cintula és a klubvezető Hajnal Gábor voltak. A kultikus helyszín az egykori irodalmi múzsák csókolta Japán Kávéház hűlt helye, amely a kommunista korszakban az Állami Könyvterjesztő Vállalat tulajdonában volt.

A kreatív sugallat pillanataira az ötletgazdák másképpen emlékeznek. Hallgassuk meg őket most egymás után.

Keresztes Tibor Cintula: „Állandóan kutattam a megfelelő színteret, ahol lemezről tudnék muzsikálni, jártamban-keltemben felfedeztem a Könyvklubot, amely a központi fekvése miatt tökéletes terepnek tűnt, a vezetőségnél érdeklődtem, hogy befogadnák-e a disc jockey klubot.”

Hajnal Gábor: „1966 szeptemberében KISZ-vezetőképző táborban voltunk Balatonszemesen, Cintula a szobatársam volt. Mint mindig magával hozta a magnóját. Természetesen házibulikat szerveztünk, eszméletlen jókat mulattunk, frenetikus hangulat volt. Egyszer az éjszaka közepén Cintula felvetette: »Figyelj, Gabesz, pompás helyen, a belvárosban dolgozol, csináljunk a Könyvklubban egy táncos helyet, én viszem magnómat és a lemezeimen az ütős zenéket.« Tetszett a gondolat, gyorsan koccintottunk is az ötletre. A Könyvklubban a csütörtök az író-olvasó találkozók napja volt, péntek a kártyásoké, többek között Zorán apukája is ott verte a blattot, vasárnaponként Scampolo-buli volt, így a kedd lett a befutó. Létrejött, és gyorsan be is indult az első önálló Disc Jockey Klub!”

Cintula: „Volt a Könyvklubban egy jó kis zeneszekrény, dinamikus Supraphon lemezjátszóval, magnóval és mikrofonnal egybeépítve, az első időkben arról muzsikáltam. A műsorban a jól bevált Shadows sziporkák: az Apache, a Kon-Tiki, az Atlantis, a Guitar Tango, vagy Cliff Richard ínyencségek ‒ a Move It, a Living Doll, a Lucky Lips és a Summer Holiday ‒ szóltak. Örök sztenderdeket válogattam: Perry Como, The Tornados, Paul Anka, Fats Domino, Beatles, Rolling Stones. Na meg Elvis Presley csemegéit, az All Shook Upot, a Return To Sendert, a Don't Be Cruelt vagy a Blue Suede Shoest.

A repertoáromhoz tartoztak a következők is: Heinz: Just Like Eddy, Jerry Lee Lewis: Great Balls Of Fire. Dübörögtek az 1966-os menők: a Spencer Davis Group, The Hollies, Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick & Tich, Sam the Sham & the Pharaohs, The Yardbirds vagy éppen a The Searchers. Naná, hogy szuper volt a hangulat. Akadtak olyan huncut fickók is, akik halmozták az élvezeteket, miközben a zenét hallgatták, a látkép is lenyűgözte őket. A klubnak volt egy galériája, és a bájos csajok miniben álltak a korlátnál, kellemes látványt kínálva az alulról leselkedőknek…”

Hajnal Gábor: „Egyáltalán nem volt nagy hírverés, csupán kiragasztottunk egy kis plakátot a Könyvklub üvegfalára, és annyi. Akkoriban Budapesten szájról-szájra terjedtek a hírek. A Keresztes Tibi az egyetemi klubjaiban bemondta, srácok zenehallgatás keddenként a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. Özönlöttek a beatnikek.

A színpad elé pakoltuk Cintula pultját, rajta a Grundig magnóját, a számok a Scampolo két pálca Selmer énekhangfalán szóltak. Öt forint volt a belépő, nem kellett tagsági, nem volt megkötés, bárki bejöhetett. Cintula szokás szerint óriási dumát nyomott, elképesztően szórakoztató volt, városszerte hamar elszaladt a táncklub híre, népszerűek lettünk, gombostűt sem lehetett leejteni, bejártak az Illés, az Omega és a Metro zenészei is!

A műsor a korszaknak megfelelően, az ismeretátadással, szinte a TIT-előadásokhoz hasonló mederben kezdődött. (A TIT, vagyis a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szakmai tevékenységet folytató szervezet volt a kommunista világban – a szerző) Cintula az első menetben »ismereteket terjesztett«. Elmondta, hogy nem csak a Beatles és a Rolling Stones létezik a poppiacon, bemutatta például a Beach Boys Good Vibrations című új albumát, utána lehetett táncolni, ismerkedni, piálni.”

Új szórakoztatási forma született! Ez volt az első disco club, noha még nem így nevezték. A sikeres táncos rendezvény azt bizonyította, hogy nem csak a zenekarokra lehet jókat bulizni! A lemezről, magnóról játszott számok mellé szervírozott szórakoztató és informatív műsorvezetés legalább olyan hatásos az ismerkedéshez, tánchoz, kikapcsolódáshoz!

A történelmi hűség kedvéért mondjuk el, hogy három-négy évvel később a klubvezető, Hajnal Gábor is felnyergelt lemezlovasnak! A Danuviában a Generál együttes mellett diszkózott, szerepelt klubokban, muzsikált hajón, tevékenykedett koncertek műsorközlőjeként, zsokézott, hol másutt, a Hajnal bárban is!

És persze hosszú évtizedeken keresztül rockbulik szervezőjeként dolgozott. Pártfogolta egyebek mellett a Piramist, tolta a P. Mobil szekerét, dolgozott a Budapest Sportcsarnokban, szerkesztette a Petőfi Csarnok Csillagfény diszkóját, istápolta az Exoticot és felkarolta a Baby Sisterst is.

A fentebbi részlet Gusztafik Tibor Volt egyszer egy lemezlovas című, az Alfadat-Press Kft. gondozásában 2023-ban megjelent könyvéből származik és a szerző engedélyével közöltük.

Szerző: Gusztafik Tibor

Nyitókép: Keresztes Tibor a Balatonfüredi Szabadtéri Színpadon, 1985-ben. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.