Vissza a hatvanas-hetvenes évekbe! Folytatódik a Hangfoglaló Program múltidéző sorozata. 2019. március 27-én Lévai Balázs vendége Soltész Rezső a Magyar Rockhírességek Csarnokában!

Az Azok a régi csibészek programsorozat a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának keretében indult útjára, hogy aztán rövid idő alatt meghódítsa a könnyűzene-történeti visszaemlékezésekre fogékony közönség szívét.

1981 végén az addigi egy hazai könnyűzenei lemezmárka, a Pepita mellett két további jelent meg, a Krém és a Start. Természetesen mindhármat az állami monopóliumot élvező Magyar Hanglemezgyártó Vállalat adta ki. A befutott előadók lemezei továbbra is Pepita név alatt jelentek meg. Rétegzenék, elsősorban dzsessz kiadására vállalkozott a Krém, a Start pedig a kezdő előadók mögé állt be.

1982. május 29-én a csak pár hónapja átadott Budapest Sportcsarnokban szervezték meg a Start istállójának monstre bemutatkozását, Popmajális név alatt. Ez volt az első, fedett helyszínen tartott, egész napos rockkoncert itthon. Ennek az oka egyszerűen az volt, hogy a BS előtt más nagykoncertre alkalmas csarnok nem létezett az országban. Meglehetősen vegyes felvágottnak számított a fellépők névsora: Edda, Karthago, P. Box, Prognózis, Rolls Frakció, KFT, Ninive, GM49, Sikátor. Húzónévként az Edda szerepelt, amelynek lemezei már megjelentek és kezdő zenekarnak egyáltalán nem lehetett mondani. A hard rock vonulat közönsége természetesen ütközött az új hullámosok (jóval kisebb számú) közönségével, de szerencsére kisebb rendzavarások árán le tudott futni a rendezvény. A KFT-t és a GM49-et – mi tagadás – alaposan kipfujolta és meg is dobálta a többségi hard rock közönség. Mi több, a színpadi bukás halvány hangzó nyomai az egyik megjelentetett kiadványon is megtalálhatóak. A rendezvény nevében foglalt popműfaj képviselői egyébként nem fordultak elő a színpadon.

A Swetter a Ki mit tud?-on (1988)

1962 és 1996 között tíz adássorozatot élt meg a legendás tehetségkutató sorozat. A rendszerváltás előtti utolsó Ki mit tud? 1988-ban volt, előtte öt évvel rendezték az azt megelőzőt. A most tárgyalt esemény abból a szempontból is különleges volt, hogy három miskolci pop-rock együttes is bejutott az elődöntőbe. Közülük a Swetter képviselte a várost a döntőben, ahol másodikok lettek. Az ő történetükön – milyen lehetőségekkel, akadályokkal kerültek szembe a tehetségkutató kapcsán – keresztül próbáljuk meg érzékeltetni a kor tüneteit. Heffner Attila gitáros-szerző és Udvadi-Lakos Márton dobos nyilatkozott élményeikről és arról, mi is az a „népi metál”.   

Hímer Bertalan Paya:
Milyen státuszban volt a zenekar a Ki mit tud? idején? Nézzük át röviden az addigi előéletét, sztoriját!

Heffner Attila:
A Swetter zenekart 1980-ban alapították. Kázsmér Kálmán (gitár), Farkas Tamás (orgona, ének) és Nagy Gábor (dob), én egy év múlva kerültem be, akkor Kálmán már nem játszott ott. Ekkor tizennégy-tizenöt éves kamaszok voltunk mindannyian. Miskolcon a Régiposta utcában próbáltunk, „Ordas” Tomival írtuk a dalokat, újhullámos stílusban nyomtuk, már voltak koncertjeink is. Később, 1983-ban, Nagy Gabi dobossal „elhagytuk” Tamást és a zenei stílust, valamint a próbahelyet is, és Nagy Sándor basszusgitárossal, Jánosi Judit énekessel együtt, négyesben kezdtünk bele a saját rockos stílusunkba. Jutka énekhangja nagyon komoly volt, húzott minket a profizmus irányába. Ezután érkezett a csapatba Heiszmann Ildikó „Szepi”, aki billentyűs és másodénekes lett, valamint a szerelmem.

Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja, ezúttal a TRIP Hajón A vetítéssorozat a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba. A szervezők a vetítés után pedig a korszakról, a fiatalságról, a könnyűzenéről és természetesen a filmekről szóló beszélgetésre is marasztalják a résztvevőket.

Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2019. március 21-én a Szerelem első vérig című filmet tekinthetik meg az érdeklődök. A vetítés utáni beszélgetésen a filmklub házigazdájának, Gelencsér Gábornak a vendége Dobray György, a film rendezője lesz.

Vajon ki emlékszik ma az első magyar dzsesszrockegyüttes nevére? Egy méltatlanul elfeledett zenekar története következik.

A Winkelmayer Brasst 1969 végén alapította névadója, Winkelmayer József fúvós, billentyűs multiinstrumentalista, aki addig az Olympia együttes oszlopos tagja, sőt zenekarvezetője volt. A hattagú csapat új színt hozott a magyar klubéletbe, dzsessz-rockos, soulos, funky-s hangzásával, amely Winkelmayer zenei elképzelései szerint alakult ki. Mindvégig ő volt nemcsak a szervező, hanem a művészeti vezető és a teljes repertoár hangszerelője is. A további alapító tagok Fodor Sándor (dob), Ivanov Péter (gitár), Jakab György (zongora, orgona), Nyári Elek (basszusgitár) és Tóth János (szaxofon) voltak. A pályakezdő Jakab Györgynek ez volt az első komolyabb zenekara, ahol az első saját szerzeményeit (M7-es országút, Fuvola Blues, Desszert) is jegyezte. Végül nem vált belőle dzsesszzenész, hiszen 1971 végétől a Neoton oszlopos tagja lett. 

Az Illés-együttes Az oroszlán ugrani készül című film főcímzenéjét játssza

A filmgyártás speciális szegmense volt a kádári-aczéli kultúrpolitikának, s ez különösen igaz a könnyűzenével foglalkozó filmek készítésére. A korabeli viszonyokra visszaemlékező zenészek bizonyos fokú szabadságot érzékeltek ebben a szférában, ami több színtéren is nyomon követhető. Egyrészt figyelemre méltó, hogy a filmekben szereplő művészek úgy érezték, dalaikat kisebb ellenállást leküzdve adhatják elő mozgóképen, mint hogy nagylemezre kerüljenek vagy rádiófelvétel készüljön belőlük. A Miért hagytuk, hogy így legyen? című Illés-szám keletkezésére Bródy János így emlékszik: „Ennek a számnak a létrejötte Az oroszlán ugrani készül című filmhez kapcsolódik. A rendező Révész György kért fel, hogy írjunk egy dalt a filmhez, és sikerült megállapodnunk abban, hogy szabad kezet kapunk. Ez fontos volt, mivel tudtam, hogy a számot így nem kell máshol engedélyeztetni, az kizárólag a filmrendező felelőssége.”[1]

Különösebb feltűnés nélkül egy citromsárga-piros borítós kislemez került a romániai boltok polcaira 1974-ben (45-STM-EDC 10.393). Ez volt a Metropol együttes első önálló bemutatkozása hanglemezen – egyben az első magyar rocklemez Erdélyből. Készítsünk egy pillanatfelvételt: hol tartott ez az együttes és vele az erdélyi magyar rockzene ekkor?

1980-ban egy teljesen ismeretlen rockzenekar jelentkezett ORI-vizsgára. Salgótarjánból érkeztek, a különös hangulatú Fanyúl nevet viselték, és saját szerzeményekből álló műsoruk az itthon kevésé ismert és elismert west coast stílust követte.

A fellépés olyan remekül sikerült, hogy akkoriban kivételes módon elsőre állandó működési engedélyt kaptak. Csanády Lajos elvtárs gratulációja mellett közölte is a zenekarral, hogy ilyesmi az ORI fennállása óta mindeddig nem történt meg, hiszen még ismert együttesek is nem egyszer csak ideiglenes, határozott terminusra szóló engedély birtokában játszottak. Csanády elvtárs egy rádióriportot is megszervezett azon melegében, amelyre a Kossuth Rádió zenés Panoráma műsorában került sor. Kell-e ennél jobb belépő a honi pop-rock dzsungel világába?

A Magyar Rádió döntéshozói 1988-89-re felismerték a KISZ által már sokkal korábban működtetett modellt, miszerint a rockzenének óriási a mozgósító ereje van, és a kiemelkedő rockzenész egyéniségekre több generáció is példaképként tekint. Elhatározták, hogy indítanak egy drogprevenciós műsort, ami a tinédzserek más problémáival is foglalkozik. Először Földes Lászlót, Hobót (Hobo Blues Band) kérték fel a műsorvezetői feladatra, aztán, mire elindult a Garázs című sorozat, Nagy Feró került a mikrofon mögé a stúdióban.

Pajor Tamás a Rock térítő című filmben

Jóllehet a kortárs magyar film és a popzene a hatvanas évek második fele óta érintkezett egymással, a nyolcvanas évek elején azonban minden korábbinál intenzívebben találtak egymásra. Ebben az időszakban alapvetően három, egymástól karakteresen elváló irányzatot figyelhettünk meg.