Bosszút állunk! De még milyen bosszút! – forrt bennünk a düh, izzott a vérünk, dühösen dobbant a lábunk. Úgy meneteltünk át öten, középiskolás diákok a város hídján, hogy a békés éjszakára készülődő építmény alatt még a Tisza is rémült hullámokat borzolt, talán a halak is riadtan kerestek maguknak…

Jelentkezett nálam egy pályázatíró és engedély kért, hogy a megjelent könyvemből publikálhasson egy fotót. Olvasom a pályázatát, hogy a hatvanas években milyen zenés helyekre járt: Rózsa Ferenc Művelődési Ház, Eötvös Klub, Kinizsi utca, Danuvia, Egyetemi Színpad.

„Az volt a hej, igazi szép idő.” A lányoknak nem kellett tagsági igazolvány sehová, ha szórakozni akartunk szombat este valamelyik klubban. Olyan minit hordtunk, hogy húzogatni kellett lefelé, ha jött a matek tanár. A Madáchban a fiúk fémpénzt dobtak le a földre a folyosón, hogy míg lehajolunk érte,…

Volt egyszer egy... Persze… persze… több is volt, de most egy bizonyos koncertről van szó, az 1980-as Omega–LGT–Beatrice turnéról, annak is a balatonföldvári állomásáról. Természetesen nyár és hétvége. Akkoriban minden hétvégén lementünk a Balatonra, legtöbbször Szemesre, egy ismerősünkhöz.

Fenti mondat attól a Benkő Lászlótól származik, akiről eszembe jutott az a 48 évvel ezelőtti szombat este, amikor fent idézett mondat először hangzott el tőle.

A prágai illetőségű Supraphon kiadó 1979-ben Ruleta néven indított hanglemezsorozatot, amelynek keretében öt év alatt öt baráti ország könnyűzenei terméséből adtak ki egy-egy lemezre való válogatást. A lemezeket többnyire Miroslav Cerny szerkesztette, így az alábbiakban ő ízlését követhetjük nyomon.

Kovásznai György (1934-1983) festő, író, filmrendező évtizedeken át a Pannónia Filmstúdióban készített animációs filmeket. Nevéhez fűződik a Habfürdő című egész estés alkotás 1978-ból, de az ottani munkássága elsősorban rövidfilmek megalkotásából állt össze. Általában Kovásznai volt filmjeinek…

Az Omega együttes (1970) Pár zlotyit ejtek a hajléktalan markába az egyik krakkói terecskén, valamit motyogok magyarul, mire a kócos hajú és itt-ott erősen maszatos férfi arca felderül, ujjaival győzelmi jelet formáz, és úgy mondja: Omegaaaa!!! Ugyancsak Krakkó, szilveszter előtti nap. A hostel…

Az Illések és pofonok melléklete A nagylemez mint hanghordozó-formátum az 1960-as évek második felében futotta ki magát, ekkor vált a rögzített zene legfontosabb közvetítőjévé. Külföldön emblematikus albumok sora jellemezte ezeket az éveket, mint például a The Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts…

Az Omega együttes az Eötvös Klubban, Kovacsics András balról a második Kovacsics András neve ma talán már nem annyira ismert, mint az Omega együttes ma is aktív tagjaié, pedig Benkő László és Kóbor János mellett talán ő a zenekar első öt évének legfontosabb szereplője. Az 1962 és 1967 között az…