Kurucz Attila

Kurucz Attila 1950-ben született, és a popfesztivál miskolci szervezőjeként híresült el, 1973-ban, a fesztivál idején huszonhárom éves volt. Végzettségét tekintve kohász, évtizedekig saját vállalkozást is vitt, acélkereskedelemmel foglalkozott. Jelenleg Mályiban (Miskolc mellett) él, a vállalkozását már megszüntette, és 2017-ben nyugdíjba ment. A popfesztivál szervezésébe a Molnár Béla Ifjúsági Ház klubvezetőjeként vágott bele. A fesztivál ötletével az Ifjúsági Ház igazgatóját, Kovács Lajost kereste meg, aki segítette az elképzelés életre hívását. Tolcsvay Béla tárgyalt a fővárosi zenekarokkal, Szörényi Szabolcs a technikai hátteret igazgatta, Hegedűs László pedig egy újságot szerkesztett a fesztiválra. A zenekarok jótékonysági alapon, gázsi nélkül léptek fel a rendezvényen, ugyanis az esemény – egyik – apropója egy ifjúsági park létrejöttének támogatása volt. Negyvenöt év elteltével, az idei évforduló kapcsán kutakodtunk Attila emlékei között.

A popfesztivál plakátja

Hímer Bertalan Paya:
Kezdjük az előzményekkel! Külföldön, 1973-ra már kifutóban volt a hippi korszak, illetve a nagy peace & love fesztiválok időszaka is. Nálunk mi volt a helyzet? Kérdezem ezt azért is, mert „Kis magyar Woodstock”-ként is emlegették ezt a ’73-as rendezvényt.

Kurucz Attila:
Virággyerekek még voltak, de már kisebb csoportokban léteztek, és valóban kifutóban volt már ez a dolog. Magyarországon jóval másabb volt a helyzet és a lehetőségek. Hosszú hajúnak lenni elég bátor cselekedet volt, atrocitások is érhették az embert… Nekem is hosszú volt a hajam amúgy akkoriban! Meglátásom szerint az igazi hippi ideológiát követők – akik nem csak a külsőségekben követték ezt a szubkultúrát – itthon vagy ezren lehettek. A hatás valamennyire még ma is tetten érhető, időnként öltözködésben is feltámadnak ezek a jellemző jegyek – nosztalgiából, üzletből. Nagy különbség, hogy Magyarországra a hatvanas, hetvenes évek elején – még később se nagyon – elvétve jutott el kábítószer. Ezt helyettesítendő, mindenféle kereskedelemben kapható vegyi dolgokkal próbálkoztak a srácok, a Technokol ragasztó nagyon elterjedt bódító eszköz volt a számukra.

Hímer Bertalan Paya:
Akkor ezt már a csöves korszakot megelőzően is alkalmazták.

Kurucz Attila:
Igen, nem nagyon volt más. Ők is szívták volna a marihuánát vagy hasist, de nem lehetett itt hozzájutni – szerencsére.

Hímer Bertalan Paya:
Te működtettél Miskolcon az Ifjúsági házban egy klubot, de nem ez volt a főállásod, ugye?

Kurucz Attila:
Így van, én a Lenin Kohászati Művekben dolgoztam (LKM) főállásban, a cégnek volt egy ifjúsági klubja, ott kezdtem KISZ-esként (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tevékenykedni – még az Ifiház előtt. Jóváhagyással az Árnyas kertben (vendéglő-terasz) csináltuk egy mini fesztivált, egy tehetségkutatót, miskolci és megyei zenekaroknak. Ez a 73-as rendezvényt megelőzően volt, 1970-71 környékén. Én vezettem a műsort, egy leányzó is dolgozott a rendezvényen velem, illetve hívtunk zsűritagokat is, akik eldöntötték, kik kapják a nyereményeket, díjakat, amit a kohászat ajánlott föl. Szóval az én életemben volt egy ilyen előzmény, ha úgy vesszük. Innen kerültem át az Ifiházba, hasonló tevékenységi körrel, működött itt fiatal írók, fiatal utazók klubja stb. Az enyém csak „Klub” néven működött, és a hét minden napján nyitva volt, kivéve vasárnap. Kétszáz klubtagunk lehetett, de a látogatottság hétköznapokon jóval kisebb volt, tíz-húsz-harminc ember jött egy átlagos napon. Ötven négyzetméternyi helyünk volt, hívtunk vendégeket is, Sándor György humoristára például még emlékszem. Később az igazgató rám bízta a Tolcsvay klub működtetését, én csak akkor ismerkedtem meg Béláékkal személyesen. Havi egy alkalommal játszottak ott nálunk. Egy idő után Béla előállt az ötletével, hogy mi lenne, ha csinálnák egy zenei fesztivál a magyar élmezőnnyel… Először nem vettem komolyan, de aztán nekem is megtetszett az ötlet, és az igazgatónknál elővezettem az elképzelést. Kovács Lajos egy elég lezser ember volt, beosztásából adódóan megvolt a bejárása, kapcsolati rendszere a szükséges helyekre – MSZMP, KISZ, városi vezetők. Szóval ő kérte, hogy írjuk össze az elképzelésünket, amivel ő tovább tud lépni. Egy oldal lett az egész iromány! Zenekarokat még nem tudtunk nevesíteni, mert nem tudtuk még, hogy kik vállalják a fellépést. Megkerestük a DVTK (Diósgyőri VTK) elnökét is, Fügeczki Robit, mert a focistadiont szemeltük ki helyszínnek. Előzetesen volt más elképzelés is, Csanyik – a Bükk-hegység miskolci völgye – tetszett volna nekünk, de annak a körbekerítése őrületes költség és munka lett volna, így azt elengedtük.

Hímer Bertalan Paya:
Mennyire volt fedő sztori a Gárdonyi Ifjúsági Park létrejöttének a támogatása? Mert ugye a rendezvény úgy futott, hogy a bevételt ennek a támogatására szánjátok…

Kurucz Attila:
Csak részben, mert ezt komolyan is gondoltuk, viszont sokat segített a rendezvény létrejöttében egy ilyen jótékonysági vonal. Már mentek az egyeztetések, mikor ez az ötlet felmerült. Én már jártam föl Pestre tárgyalni, akkor voltam életemben először a Budai Ifjúsági Parkban! Szóval, szerintem e nélkül nem is lehetett volna megcsinálni a fesztivált. A Gárdonyi területének ideális adottságai voltak, az épület mögötti nagy park ideális rendezvényhelyszínnek tűnt, csak ki kellett alakítani. Egyébként idén tavasszal kapta meg a helyszín az NKA Hangfoglaló Programjának Poptörténeti Emlékpont tábláját! Szóval már az általunk támogatott és létrejött helyszín is kultikus státuszba került.

Emléktábla-avatás a Gárdonyi Művelődési Ház és Park emlékére (a képgaléria a fotóra kattintva érhető el)

Hímer Bertalan Paya:
Ti csak egynapos rendezvényt akartatok? Vagy fölmerült, hogy esetleg több is összejöhet?

Kurucz Attila:
Többet nem lehetett! Pártunknak és kormányunknak a jó szándékán múlott, hogy engedtek egynaposat is. Az én meglátásom szerint ez egy próba volt a részükről, hogy miként viselkedik a fiatalság egy ilyen jellegű rendezvényen. És, esetleg, egy balhé esetén, több mindent rá lehet húzni a fiatalokra és a koncertre. De aztán komolyabb rendbontás nem volt, így mondvacsinált ürügyet kerestek a lejáratásra, ilyen volt Bródy János ügye… Néhány ártatlan, poénból elhangzott mondat miatt eljárás indult ellene, államellenes izgatás gyanújával. Hónapokig járt ide a bíróságra, házkutatás is volt nála, meg lakhelyelhagyási tilalom.

Hímer Bertalan Paya:
Egyből az volt a terv, hogy a teljes magyar élmezőnyt próbáljátok megnyerni a fesztiválra?

Kurucz Attila:
Igen, így terveztük. Az LGT-t és az Omegát nem sikerült megnyernünk, egyikük külföldön volt, a másik a Balatonnál lépett föl aznap. Egyébként a zenekarokat nagyrészt Tolcsvay szervezte, én csak olyan megbeszélésekre mentem föl Pestre, ahol anyagiakról vagy egyéb hasonló jellegű dologról kellett tárgyalni. Tizenkét produkció volt a plakáton végül, ennyi lépett föl, ha a KITT egyletet – Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvay – egynek vesszük.

A Syrius Tátrai Tiborral

Hímer Bertalan Paya:
Egyetlen miskolci zenekar, az Ex Vér lépett csak föl, ők nyitották a fesztivált. Többet nem is akartatok felléptetni?

Kurucz Attila:
Több zenekar is volt a városban, akik megállták volna a helyüket itt is, de az Ex Vér a különleges színpadi megjelenésével kilógott a sorból, magyarul elég feltűnőek voltak, így őket választottam. Több helyről hallottam vissza, hogy biztos volt valami hátszelük, azért lettek ők. Bátran mondhatom, hogy ez nem így volt, mert a miskolci zenekart én választottam, részben az előbb elmondott okok miatt. Tíz órakor kezdődött a rendezvény, este 8-ig volt tervezve, kilenckor már a rendőrök morogtak, hogy csúszik a dolog – egy rövidebb eső miatt fél órára leállt a műsor délelőtt –, végül este fél 10-kor ért véget a műsor, de eltartott még egy darabig, mire kiterelték a népet a stadionból. Szóval, elég sűrű volt a program, így több miskolci csapat felléptetésére nem volt lehetőség.

Hímer Bertalan Paya:  
Az engedélyeztetések mennyire mentek könnyen?

Kurucz Attila:
Így, hogy találtunk egy megfelelő jótékonysági apropót, már könnyebb volt a menet. Én kétszer tárgyaltam ilyen ügyben, az igazgató úrral mentem be a KISZ Bizottságra, meg egy ORI-engedély hiányzott még a vége felé, azt nekem sikerült kijárnom- némi ismeretség révén. Persze, nem egyedül intéztem mindent, én leginkább a miskolci részt, tevékenységet fogtam össze. Ott volt az Ifiház személyzete is, meg ugye az infrastruktúrája! Ez fontos háttér volt, mivel én napközben dolgoztam a munkahelyemen. Kettőkor végeztem, akkor indultam a fesztivál ügyeit intézni, mikor az Ifiház bezárt, akkor mentem haza… Szóval nagy ellenállásba nem ütköztünk a szervezés során, valaki fent úgy döntött, hogy mehet. Lehet, hogy próbaképpen, hogy miként viselkedik egy ekkora tömeg egy ilyen jellegű eseményen.  Mi viszont örültünk, hogy engedték megvalósítani az elképzelésünket!

Hímer Bertalan Paya:
Mikor kezdtetek neki a szervezésnek, mennyi időt vett ez igénybe?

Kurucz Attila:
Június 10-én, vasárnap volt a fesztivál, emlékeim szerint február környékén vágtunk neki a szervezésnek. Meglepően hamar sikerült összehozni! Manapság szerintem egy ilyen rendezvényhez több engedély, idő és szervezés kell, mint akkor.

Hímer Bertalan Paya:
Az köztudott, hogy Szörényi Szabolcs látta el a technika szervezését, felügyeletét. De mennyi cucc volt ez akkoriban?

A színpad

Kurucz Attila:
Az összes fellépő zenekar beadta a felszerelését, azt bepakolták egy öttonnás teherautóba, ami előző nap érkezett meg reggel – a színpad akkor már állt –, hogy nagyrészt estére össze legyen állítva, be legyen üzemelve a másnapi fesztiválra. Éjszaka végeztek valamikor. A környékbeliek nem nagyon örültek a beállásoknak, meg magának a fesztiválnak sem, a hangerő miatt.

Hímer Bertalan Paya:
Te átláttad a pénzmozgást, hogy mennyi lehetett a teljes bevétel? Mennyi ment a park létrehozására?

Kurucz Attila:
Természetesen! Valamivel kevesebb, mint ötszázezer forint jött össze a jegybevételből, és negyvenezer forint jutott a parknak, miután a költségeket levontuk, kifizettük. Ahogy mondtam már, a zenészek nem kaptak gázsit, csak útiköltség-térítést. Olyan volt, hogy több zenekar jött egy autóval… Így spóroltak. Rendezőket kellett fizetni, jegyet, plakátot nyomtatni, az áramszolgáltatás sem volt ingyen stb. De nem volt az rossz pénz a parkhoz! Közgazdász kéne, hogy megmondja, arányaiban manapság mennyi lehet. Több milliós nagyságrend mindenképpen… Egy lökésnek jó volt a parkhoz! Viszonyításképpen talán annyit, hogy egy Bergendy-koncert ötezer forintba került akkoriban. Lehet, hogy jobb lett volna a rendezvény, ha a pályára is fölmehet a közönség, de a bajnoki meccsek miatt ez meg volt tiltva, a DVTK vezetősége féltette a gyepet, csak a tribünön lehetett tartózkodni.

Hímer Bertalan Paya:
A fesztivál után mennyi idővel tudott nyitni a Gárdonyi park? Mennyire tudtad ezt követni?

Kurucz Attila:
Tudtam követni, mivel a fesztivál után Demcsik Iván, a Gárdonyi vezetője áthívott oda dolgozni. Átcsábított az Ifiházból, de ekkor is megmaradt a főállásom. Kellett valami délutáni elfoglaltság. Mondjuk, ma már tételes elszámolást nem tudnék mondani, hogy mi mennyibe került, mire volt elég ez a pénz. Emlékeim szerint a következő évben üzemelt már a park koncerthelyszínként, de az is lehet, hogy ’73 nyarának végén már volt valami rendezvény… Ugye, legendás, hogy a patakon keresztül, a kis hídon volt a bejárat, mivel úgy volt a legegyszerűbb leválasztani, felügyelni a ház mögötti parkos koncertrészt. És mivel a színpad a ház falához lett építve, és a ház műemlék, így nem volt lehetőség kijáratott kialakítani a színpadra, maradt a némileg szokatlan, ablakon át való kilépés… Én három évig dolgoztam ott, mikor Iván átment egy másik helyre, az új vezetővel már nem tudtam olyan jól együtt ténykedni. Az alatt a három év alatt nagyon jó hangulat uralkodott ott, hihetetlen rendezvényeink voltak! A színpadot egyébként már évekkel ezelőtt elbontották, sokáig koncertek sem nagyon voltak, most idén indult el ismét valami, jövő nyárra terveznek egy öt-hat koncertből álló sorozatot a parkba, a P. Mobillal, Rudán Joe-val, a Zártosztállyal, a  bakancsos Edda-tagokkal kiegészülve, Tátraival, aki Hendrix-műsorral érkezik, és a Varga János Projekttel.

Török Ádám

Hímer Bertalan Paya:
Onnantól kezdve te már nem szerveztél többet?

Kurucz Attila:
De, szerveztem! Csak már ilyen alkalomszerűen, mikor felkértek valamire.

Hímer Bertalan Paya:
Emlegettük már a rendezőket, gondolom erre a pozícióra kötelezően előírt szervektől kellett az embereket kiállítani.

Kurucz Attila:
Ifjúgárdistákról beszélhetünk leginkább, meg a DVTK jegyszedő-rendfenntartó csapatáról, akik a meccseken is dolgoztak, meg persze voltak kivezényelt rendőrök is. A stadion embereivel volt is gond, mint később kiderült, saját zsebre is engedtek be embereket jócskán. Húszezer körüli eladott jegy volt a hivatalos, de legalább huszonöt-huszonnyolcezren voltunk, ebből lemérhető, mennyi beengedés volt saját zsebre. Egyébként a rendfenntartók aránylag korrekten, nyugodtan végezték a munkájukat, nem tudok atrocitásokról.

Hímer Bertalan Paya:
Erről kérdezni is akartalak, mert olvastam egy híradást, egy akkor megjelent helyi lapban, ami tizenkétezer emberről számolt be, de hallani lehetett fellépőktől húsz-huszonöt-harmincezret is…

Kurucz Attila:
Harminc nem volt! Akik tapasztalt meccsre járók voltak, tisztában voltak a létszámokkal, azok huszonnyolcezret mondtak.

Hímer Bertalan Paya:
Mennyire volt megszállva a város? Mennyire volt zavartalan a közlekedés?

Kurucz Attila:
Már előző nap is sokan aludtak a stadion környékén, a fesztivál estéjét nem tudom, mert mikor vége lett, örültem, hogy lefeküdhettem aludni. Az utolsó héten két-három órát aludtam naponta, többre nem volt időm. Egyébként voltak olyanok, akik már két-három nappal a rendezvény előtt eljöttek Miskolcra, rendzavarásról nem nagyon tudok. Ez nekünk szervezőknek jó volt. Elmondhattuk, hogy nem volt balhé. Vittek be a rendőrök embereket, mert ittasak voltak vagy nem volt náluk személyi, de senkit nem tartottak bent. Szóval, ezeknél nagyrészt volt indok.

Legtöbben vonattal érkeztek, aztán villamosra ültek, úgy jöttek a stadionhoz. Az érkezés, gyülekezés már reggel hat-hét óra körül megkezdődött a stadionnál.

A lelátó

Hímer Bertalan Paya:
Hegedűs László – később a hazai koncertszervezés doyenje, a Multimedia Organisation, illetve annak leányvállalata, a Multimédia Concerts vezetője – szerkesztett egy kiadványt-újságot is a fesztiválra, ő másban is tevékenykedett?

Kurucz Attila:
Kisebb részben igen, tulajdonképpen tanácsokat adott, de ő nem önzetlenül vett részt a munkában.

Hímer Bertalan Paya:
Milyen propagandája volt előzetesként a rendezvénynek?

Kurucz Attila:
Újságokban jelentek meg előzetes híradások, de akkoriban ilyen, mint óriásplakát stb., nem létezett… Plakát is készült, de a hír leginkább szájról szájra terjedt. A jegyárusítás is – emlékeim szerint – ismerősök útján volt elérhető Miskolci pénztárban, az ideutazóknak. Vagy elküldött pénz ellenében kipostázták, ez a gazdasági osztály feladata volt. Meg természetesen a legnagyobb részt a helyszínen adtuk el aznap.

Hímer Bertalan Paya:
Milyen volt az utózöngéje a rendezvénynek, közvetlenül utána? Mert idővel, ebből a fesztiválból egy legenda lett.

Kurucz Attila:
Aki ott sem volt, az is tudósított! Sok újságcikk jelent meg, de nagyon sokat csak évtizedekkel később, már mikor internet volt, akkor sikerült elolvasni. Addig nem is találkoztam legtöbbel. Pozitív volt a visszhangja, rendben lement az esemény, nem tudtak mibe belekötni, gondolom, így már nem akartak rossz hangulatot kelteni ellene. A legenda szerint az MSZMP Központi Bizottságában azért elhangzott az a mondat, hogy: „Több ilyen azért nekünk nem kell!”.

Hímer Bertalan Paya:
Kérdezni is akartam, ha sikeres volt, miért nem lett folytatása?!

Kurucz Attila:
Rögtön utána elindultunk az ötlettel, hogy a következő évben megcsináljuk megint, de néma csend volt… Mire harmadszor rugaszkodtunk neki a kérdésnek, akkor mondták, hogy: NEM! Indoklás nélkül.

Hímer Bertalan Paya:
Mostohának érzem én ennek a fesztiválnak a sorsát, hisz nem volt második, aztán 1983-ban volt egy tízéves rendezvény a salakmotor pályán, majd – isten tudja miért abban az évben – 1987-ben az eredeti helyszínen, a DVTK stadionban, 2003-ban pedig a sportcsarnokban – a városi önkormányzat támogatásával/szervezésével –, majd tíz év szünet után, civil kezdeményezéssel – mint a ’73-as- én és a barátaim hoztunk össze egy háromnapos, ingyenes megemlékezést. Majd megint jött egy szünet, sehol nem tudtam elérni, hogy folytassuk, legalább évente legyen egy kisebb. Idén, a 45. évfordulóra egy általam szervezett Török Ádám–Mini-bulira húztam rá a megemlékezést. Egy filmbemutatóval, illetve te is díszvendég voltál.

Képek a megemlékezésekről (a képgaléria a fotóra kattintva érhető el)

Kurucz Attila:
Sajnos, ez a sorsa ennek a fesztiválnak. A ’83-asról nem tudtam semmit, csak mikor már zajlott. Ott szerintem Pataky Attila keze volt a dologban. 2003-tól már ott voltam a rendezvényeken, meghívtak. Abban az évben lett volna egy feladatom is, Tolcsvay Bélát lecsábítani a rendezvényre, de az istennek sem sikerült. Akkor a színházban előző nap volt egy díjkiosztó, ahol sokakat méltattak, és másnap volt egy koncert Rock Gála címen, november 22-én. Csak a P. Mobil lépett ott föl a ’73-asok közül… 2013-ban nálatok legalább itt volt Tátrai Tibi (’73-ban Syrius), Török Ádám (Mini), Sáfár Józsi (V’73) és Schuster Lóri is megjelent, pár mondatban megemlékezett a fesztiválról a színpadon, és köszöntötte a közönséget.   

Hímer Bertalan Paya:
Mit jelentett akkoriban ez az esemény nektek, illetve az akkori fiataloknak? Ugye, te huszonhárom  éves voltál akkor… Lazult valamennyit a rendszer?

Kurucz Attila:
Direkt módon ettől nem, maximum áttételes módon lehetett hatása. Tapasztalatom szerint szabadabb szájú lett a fiatalság, jobban volt véleményük dolgokról, várta mindenki a folytatást… Aztán, hogy ez nem jött, mindenki visszatagozódott a rendszer rendszerébe. Lazításról, a rendszer bomlasztásáról erős túlzás lenne beszélni, mivel az még megmaradt bő tizenöt évig.

Egy miskolci egyetemi filmklubos csapat korabeli felvétele a Diósgyőri Popfesztiválról. Tavaly lett digitalizálva, hivatalosan még nem volt publikálva. A videót Hímer Bertalan Paya bocsátotta a rendelkezésünkre.

Fotók: Hímer Bertalan Paya.

Az interjút Hímer Bertalan Paya készítette.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.