Volt egyszer egy beatkorszak

„Fényesebb a láncnál az elme…” – A nyolcvanas évek és a rendszerváltozás időszakának rockzenei élete Pécsen

2021. június 11. - beatkorSzaki

14_a_gyar_1992_milfav.jpg

Pécs kultúrája, művészeti élete mindig is inspiráló közeget jelentett a különböző könnyűzenei megnyilvánulásoknak. A változatos műfajok – pop, rock, underground/alternatív, blues, folk, dzsessz, kísérleti, elektronikus és fúziós zenék – képviselői rendszeresen teret kaptak a város kulturális kínálatában. Szerepük a többi művészeti ággal kölcsönhatásban is számottevő.

A hatvanas években – sokszínű és minőségi beatzenei élete elismeréseként – ragasztották a városra a „Pécs, a magyar Liverpool” szlogent. A „langyosabb” hetvenes évek után az art punk és new wave inspirálta újabb fellendülést a különböző progresszív és neoavantgárd művészeti ágakhoz kapcsolódás is eredményezte: a baranyai megyeszékhely az underground/alternatív színtér Budapest melletti legfontosabb hazai bázisává vált. Az angolszász fejlődési vonallal összehasonlítva Magyarországon kiemelt szerepet játszott a már említett színtér és az avantgárd művészet. A határmezsgyén mozgó, e kategóriába sorolt itteni csoportok rendszeres megmutatkozásai mellett sorra érkeztek ide a műfaj elismert külföldi és hazai fellépői, a helyi művészkörök, illetve a közönség igényeit kiszolgálva.

Írásom tárgya e korszak identifikációja; lényeges körülményei, kultúrpolitikai vetületei, művészeti kontextusai, teljesítményei, a színteret meghatározó helyi formációkkal együtt. Az egyedi pécsi underground/alternatív vonulat – Bizonytalanság, Pécsi Underground Fórum, Kasza Blanka/Demokratikus Cirkusz, Öregek Otthona, Gruppensex – bemutatása, viszonyrendszereinek feltérképezése is hiánypótlónak számít.

09_gruppensex_plakat_1990.jpgA Gruppensex zenekar plakátja. Forrás: Koszits-archívum

Sajátosságok a nyolcvanas évek pécsi művészeti, illetve rockzenei életében

Ezen időszak különböző művészeti teljesítményei a centrumtól távoli déli periférián, az egyre puhuló diktatúra kényszereivel, már nem annyira szigorú direktívák mellett, de továbbra is a „3T” kultúrpolitikai feltételei között jöttek létre. A hatvanas évektől fejlődő/bővülő pécsi kulturális intézményrendszer és művészeti színtér viszonylag kedvező körülményeket teremtett e folyamatnak; a tanácsi művelődési intézményeken kívül az enyhébb engedélyezési procedúráknak alávetett egyetemi klubok szerepe vált meghatározóvá a hivatalos licensszel nem rendelkező zenekarok fellépéseivel. A független kezdeményezések – galériabeli zenés performanszok, lakásszínházak és -koncertek, művészeti akciók, irodalmi estek – bővítették a hatalmi kontroll nélkül létrejött produkciók sorát amellett, hogy ezen események a másképp gondolkodók szellemi közegét is formálták.

Az intézményi keretek bővülésében fontos állomás az 1982-ben alapított Janus Pannonius Tudományegyetemen – a korábbi Pécsi Tanárképző Főiskola átminősítésével – a Tanárképző Kar létrejötte (bölcsész és művész szakokkal). Budapesti oktatókkal bővült a tanári gárda, illetve ekkor indult a Pécsi Egyetemi Színpad is. Az egyetemi oktatók és hallgatók a helyi kulturális életben is jelentős szerepet játszottak, klubjaik előszeretettel léptettek fel az underground/alternatív körhöz tartozó formációkat.

Az 1980-as években is több mint száz különböző stílusú zenekar működött Pécsett. Az underground/alt-rock mellett virágzott a hard rock/heavy metal, a progresszív rock, a blues-rock, a szoft-rock, a pop, a dzsessz/dzsesszrock, a folk/folk-rock, az énekelt versek irányzata és még sorolhatnánk. A korábbi időszakokkal ellentétben már némi országos médiafigyelem is kísérte az innen indultak tevékenységét. Az ismert ifjúsági lapok a különböző országos tehetségkutató versenyeken az elsők között végzett pécsi formációkat is bemutatták. A Magyar Rádió összeállításaiban is szerepelt például az 1984-ben aranydiplomát kapott Metál reggae (!) zenekar és az ezüstdiplomás Donor hard rock formáció (később Rudán József énekessel kiegészülve Coda néven folytatták). Budapesten rádiófelvételek készültek a Candy, a Klán, az SK és az Új Menüett zenekarokkal, ezek a Magyar Ifjúság és a Magyar Rádió közös slágerlistáin, majd a Rock Gyermekei című műsor népszerűségi listáin is a legjobbak közé kerültek. A heavy metalt játszó Morris együttes egyik száma pedig helyet kapott a (Nagy Feró vezette) Garázs rádióműsorban és válogatáslemezén. E néhány kivételtől eltekintve azonban a fővárosközpontú szakmai intézményrendszer a vidéki zenekarok esélyegyenlőségét továbbra sem biztosította; a még mindig monopolhelyzetű Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sem foglalkozott az itteni együttesekkel, ahogy az országos koncertszervező cégek sem. A nyolcvanas évek második felétől pluralizálódó hanglemezkiadás is főleg csak az ismert, többnyire fővárosi zenészekben látott fantáziát, üzleti lehetőséget.

A pécsi underground/alterock színtér megerősödését segítette a műfaj meghatározó jelentőségű, Pécsett is gyakran fellépő fővárosi előadóinak sora: a Spions, a Bizottság, az URH, az Európa Kiadó, a Trabant, a Balaton, a Sziámi, a Neurotic és a Vágtázó Halottkémek. A Bizottság 1982. szeptemberi koncertje a Pécsi Szabadtéri Színpadon nem várt, hatalmas nézősereg előtt zajlott, innen datálható a műfaj dinamikusan felfelé ívelő helyi népszerűsége. 1983. május 21-én a Balokány-ligetben kapott helyet fővárosi és helyi fellépőkkel az első nagyszabású Új hullámos fesztivál. 1984. április 25-én az Apáczai Nevelési Központban, az Art Rock/Új hullám nevű rendezvényen a helyi művészek mellett a Trabant is fellépett, itt később is sok hasonló összművészeti eseményt szerveztek. A Pécsi Galéria is rendszeresen adott teret a különböző kiállításmegnyitókon az efféle törekvéseknek: sokakat vonzottak ide a Bizottság-tagok zenés performanszai vagy Király Tamás „ruhaakciói”. Jelentős nyugati formációk, mint például a Velvet Underground első időszakának kultuszénekesnője, Nico és zenekara (1985. október 1.), a francia Hector Zazou elektronikus hangvarázsló műfajokat, kultúrákat és zenei világokat szintetizáló Zazou/Bikaye/CY1 társulata (1985. május 17.) és az angol-nyugatnémet újhullámos Surplus Stock (1985. március 30.) is bemutatkozott, ahogy Hazel O’Connor (Pécsi Sportcsarnok, 1985. szeptember 19.) is eljutott a városba. A felsorolt külföldi és fővárosi szereplőkkel 1985-ben csúcsra érő időszak az itteni underground/alternatív művészeti életet, illetve közönséghatását, tömegbázisának erősödését tekintve is lényeges.

02_nico_koncert_1985_pecs_koszits_attila_fotoja.JPGNico koncert Pécsen, 1985. Fotó: Koszits Attila

A pécsi művészek informális csatornáikon keresztül nemcsak a lokális ismeretségrendszer előnyeit tudták kihasználni, hanem a hasonló mentalitású országos – főleg budapesti – művészkörrel kiépített kapcsolati hálójukon keresztül is eredményesen működtek. Összefogásuk, összefonódásuk számos közös művészeti akció sikeres lebonyolítását eredményezte. Sőt, a fővárosi mintára 1981-ben megalakult Baranya megyei Fiatal Művészek Klubja soraiban tömörítette a pécsi neoavantgárd, progresszív és underground szcéna – irodalmárok, képző- és iparművészek, fotóművészek, színészek, balettosok, zenészek és csoportjaik (Pécsi Műhely, Focus csoport, Ixilon, a Jelenkor köre stb.) - alkotóit. Sikeres tevékenységüket azonban számos helyi, vidéki és budapesti programjuk után hatósági nyomásra (is) beszüntették: az 1985. március 9-i Művészbálról készült videó alapján a szervek a hasonló rendezvények tartását megtiltották.

A pécsi underground/alternatív formációk megnyilvánulási lehetőségeit a kint is-bent is állapot kettősségével írhatjuk le: az egyre erősödő színtér előadói – népszerűségüket, tömegbázisukat érzékelve – az ellenőrzött állami intézményekben, művelődési házakban, egyetemi klubokban is teret kaptak. Olyan, a nagyközönség számára csak bizonyos alkalmanként nyitott terekben gyakorolhattak, mint például a Pécsi Galéria pincéje, ahol időnként nyilvános próbákat, koncerteket, zenés performanszokat is tarthattak a galériavezető Pinczehelyi Sándor képzőművésznek köszönhetően. A nemzetközi és hazai neoavantgárd képzőművészeti élet jelentős alkotói folyamatosan állítottak itt ki, emellett alternatív színházi előadások is létrejöttek.

További lehetőséget jelentettek a második nyilvánosság tereivé vált magánházak, lakások, kertek, műtermek zárt tereiben, szűk körben megvalósított művészeti akciók. De azért senkinek ne legyenek illúziói, ezeken is jelen voltak a beépített emberek, ahogy a városi kulturális intézmények rendezvényein is. Ha a hatóságok úgy ítélték meg, akár betiltással is élhettek, több pécsi színházi előadást, koncertet, kiállítást is érintett ilyen eljárás. Előfordult a szocializmussal nem szimpatizálók, a békemozgalom, a SZETA és egyéb nem rendszerkompatibilis szervezetek tagjainak vagy szamizdatterjesztőknek a vegzálása is: többeket meghurcoltak – rendőrségi eljárásokat indítottak ellenük, kizárták őket az egyetemről vagy évismétlésre ítélték, a szakmában való elhelyezkedésüket ellehetetlenítették, Pécstől távoli városokban ajánlottak fel nekik „kecsegtető” állásokat – ellenzékinek tartott tevékenységükért.

01_bizottsag82_plakat.jpgA Bizottság pécsi koncertplakátja. Forrás: Koszits-archívum

Az underground/alternatív műfajok a késői szocialista kultúrában a központosított állami intézményektől és kommunikációs csatornáktól, illetve a hivatalos kulturális-esztétikai értékrendtől független, azokkal párhuzamos teljesítményekre, képződményekre, az inkább a föld alá húzódó, önmozgásukat a hivatalos és szélesebb nyilvánosságtól elzárkózó jelenségekre vonatkoztathatók. A pécsi underground zenekarok elhatárolódtak a monopolisztikus zeneipar kényszereitől.

Ennél az autonóm művészkörnél a függetlenség, az önkifejezés szabadsága elsődleges szempont volt, ezért tudtak mindvégig hitelesek, önazonosak maradni.

Nem akartak a „politikus, avagy ellenálló művész” szerepében sem feltűnni. A meghaladott esztétikai kritériumokkal, kulturális elvárásokkal, sablonoknak való megfeleléssel szemben – sokszor nem is tudatosan vagy koncepciózusan – egy újfajta/másféle közlésmód kialakítását tűzték célul. A kortárs pop- és rockzene, valamint a popkultúra egyéb elemeit is felhasználták, azokat legtöbbször kiforgatva, akár ellenpontozva alkalmazták. Szövegviláguk is eltért a mainstream pop/rockdalokétól: a fiatal generációk lelkiállapotának egyfajta kortárs költői kivetítéseként értelmezhetők.

A pécsi underground zenei kör

Az underground/alternatív irányzatok itteni képviselőinek helyzetét továbbra is a periférikus, földalatti lét határozta meg. Működésüket, felállásukat a főváros mint centrum már kanonizálódott zenekaraihoz – URH, Kontroll Csoport, Európa Kiadó, Sziámi stb. – hasonlítva a tagok átfedése, egyik formációból a másikba áramlása okán itt is egyedi vonulat alakult ki. Ebben lényeges szerepet játszott a társművészetekhez – színház, tánc, performansz, irodalom, film, képző- és iparművészet – kapcsolódás, ahogy az intellektuális/értelmiségi, egyetemi és művész közeghez tartozás is. Ezen szempontok is hozzájárultak, hogy a felsorolt pécsi formációk viszonylag jelentős tömegbázist alakíthattak ki a városban.

04_bizonytalansag_zenekar_koszits-archivum.jpgA Bizonytalanság zenekar (Tallián Rita és Hardy Péter): aPécsi Galériában. Forrás: Koszits-archívum 

A hattagú Bizonytalanságot középiskolás fiatalok alakították 1981-ben (tagjai: Hardy Péter ének, szövegek, akciók; Tallián Rita ének; Kéri István dob; Sándor Péter basszusgitár; Schmieder Imre „Ruschy” gitár; Somody András billentyűs) a Bizottság hatására és nevére rímelve, bár nem csak tőlük inspirálódtak. Disszonáns hangzásokra épülő posztmodern muzsikájuk jórészt az artpunk, a new wave és a Neue Deutsche Welle stíluselemeiből állt össze. Dadaista, blőd, provokatívan polgárpukkasztó, néha direkten infantilis, lázadó szövegeikben valamiképpen a korra reflektáltak – generációjuk életérzéseit tolmácsolva. Náluk idősebb művészek (Papp Károly „Kása”, Weber Kristóf) segítették őket tanácsaikkal, illetve dalszövegekkel (Várszegi Csaba). Általában a Pécsi Galéria pincéjében, középiskolákban és főiskolákon léptek fel. Az 1984-ig működő formációnak egyetlen demóanyaga maradt fenn.

05_puf_84_1.JPGA Pécsi Underground Fórum (PUF) zenekar a Pécsi Galériában (1984). Forrás: Koszits-archívum

A műfaj legjelentősebb pécsi formációjának az artisztikus kísérleti zenével, akciókkal, performanszokkal operáló, időnként Pál Utcai Fiúk néven is fellépő Pécsi Underground Fórum (PUF) nevű társulat számított. A csapat 1982 és ’83 fordulóján mutatkozott be: experimentális zenéjükben az artpunk és újhullámos alapok mellett zajzenei, minimál zenei és hangköltészeti elemek keveredtek. Tagjainak egy része a PUF mellett a még rövid ideig párhuzamosan működő Bizonytalanság zenekarból, másik részük pedig a Pécsi Galéria vonzásköréből érkezett. Hírnevüket is a különféle művészeti ágakhoz tartozás alapozta meg: az énekes/performer Hardy Péter színész; a gitáros Kálóczy Attila fotós, keramikus; a billentyűs és egyéb zajkeltő instrumentumok megszólaltatója Papp Károly „Kása” képzőművész, rajzfilmes, kiállításrendező, díszlettervező; a basszusgitáros Bodor Gábor múzeumi restaurátor; a gitáros Schmieder Imre „Ruschy” képzőművész; a vokalista Szilágyi Eszter Anna költő, drámaíró, performer, színész, rendező; a szintén vokalista Tarr Erika rajzfilmes; a szaxofonos Végh András keramikus; a billentyűs Weber Kristóf pedig kortárs zeneszerző, aki dolgozott a 180-as Csoporttal, a Bizottsággal és FeLugossy Lászlóval is. A Pécsi Galériában a Rajz/Drawing ’84 című kiállítás megnyitóján az alkalomra írt számukat adták elő a jelentős számban összegyűlt érdeklődő előtt. Galériabeli akcióik mellett lakáskoncerteken, főiskolai klubokban játszottak, a helyi Fiatal Művészek Klubjában, az említett 1985-ös Művészbálon, majd Hector Zazou zenekarával közös műsorban is felléptek. Utána a tagok különböző elfoglaltságai miatt megszűnt a zenekar, Hardy Péter például színészként folytatta. Néhány koncertfelvétel és próbákon rögzített szám, valamint a Művészbál videója maradt fenn munkásságukról.

A Bizonytalanság és a PUF tagjai a Szünet zenekarban, később pedig a rövid ideig működő Közös Rét formációban folytatták. Utóbbi néhány fellépést – köztük kaposvárit is – abszolvált, de inkább egyfajta szabadidő-zenekarként működött, és fennállása alatt nem rögzített hanganyagot. Majd a Közös Rét is tovább osztódott: megalakult a Kasza Blanka és az Öregek Otthona.

06_kasza_blanka_plakat_1987.JPGA Kasza Blanka zenekar 1987-es koncertplakátja. Forrás: Koszits-archívum

A Kasza Blanka 1987-ben jött létre, és a Tanárképző Kar Szenes klubjában debütált. A műfaj fontos külföldi (főleg David Byrne és a Talking Heads) és hazai újhullámos előadói is hatást gyakoroltak zenéjükre, amit a tagok egyéni ötletei alapján dolgoztak ki. Ezeket a két frontember, Bodor Gábor és Kovács Gyöngyvér egymásra reflektáló jellegzetes énekkettősére építették. Dalaikhoz Várszegi Csaba, Szakály Róbert és Nyírfalvi Károly költői szövegeit is felhasználták, illetve Venczel Gábor és Schmieder Imre is jegyzett néhány Kasza Blanka-szöveget. A debütálást követően rövid idő múlva már a Helyőrségi Művelődési Otthon több száz embert befogadó színháztermében léptek fel, majd a DOZSO-ban a Balkán FuTourist zenekarral szerepeltek, és a Tanárképző Huszárik mozitermében rendezett avantgárd esten is játszottak a fellépő hét zenekar között. 1989-ben nevüket szép csendben Demokratikus Cirkuszra változtatták, a tagok viszont ugyanazok maradtak. Dalaik némiképp próbáltak reflektálni a politikai változásokra, új nevük innen ered. Több nagyszabású zenei eseményre is meghívták ekkor a már jelentősebb tömeget vonzó formációt. 1990-ben, szinte a zenekar feloszlásával egy időben még elkészítettek egy demókazettát a legjobb dalaikból, ami azonban sosem került a szélesebb nyilvánosság elé. A tagok nagyobbik része aztán a Gruppensexben folytatta, míg Kovács Gyöngyvér és Bodor Gábor a Millenniumi Földalatti Vasútvonal zenekart erősítette.

A pécsi alternatív színtér leghosszabb ideig, 2008-ig működő, fellépéseivel a társművészetekhez, illetve összművészeti eseményekhez kötődő csapata, az Öregek Otthona 1987-ben alakult korábbi formációk (Bizonytalanság, PUF, Közös Rét, Stollwerk stb.) tagjaiból. Az alapítók: a szaxofonos Odrobina Tamás képző- és fotóművész, művésztanár; az énekesnő Tallián Rita iparművész; a gitáros a fentebb említett Kálóczy Attila; mellettük két, a különböző művészeti ágakhoz vonzódó és azokat kipróbáló orvos, a basszusgitáros Sándor Péter agykutató és a billentyűs Farkas János neurológus (elektronikus zenei lemezeket is készített). A másik fúvós, Gáspár József párhuzamosan a Mecsek Free-ben és az Arco Trióban is játszott. A saját számokra épülő zenei profil, a „földalatti barock” 1989/90 körül, új tagok belépésével kristályosodott ki. Első sikerüket a Tanárképző Kar Huszárik mozitermében 1988-ban rendezett Avantgarde esten (1988. március 8. A fellépés sorrendjében: Öregek Otthona, Item Klan, Kasza Blanka, Kispál és a Borz, Távlat Madách, Pál Utcai Fiúk, Dipol-dipol) aratták a meghívott hét zenekar egyikeként. Számos fellépésük közül a legjelentősebbek: Pécsett a Szükség+Oldás fesztiválok, Apolló-program, Pécsi Országos Színházi Fesztivál. Budapesten a Made in Pécs Fesztivál, Indie ’16 Fesztivál, Diáksziget. Szigetváron az Eleven Sziget Fesztivál, Nyíregyházán a Nyírségi Bősz Alternatív Napok. Mellékprojektként időnként Fantomfreud néven improvizatív „pszichojazz” folyamatzenét játszottak, kísérleti-, pszichedelikus dzsessz- és rockelemekkel átszőtt instrumentális elképzeléseik megvalósítására. Koncertplakátjaikat, saját kiadású hanghordozóik borítóit is maguk készítették. 1991-ben adták ki saját erőből első, Present perfect című kazettájukat. Az Öregek Otthona sosem adta fel függetlenségét, és szubkulturális tőkéjét sem bocsátotta áruba, így tudott a kilencvenes évek meghatározó pécsi alternatív formációjává válni. 2008-ban adta utolsó nyilvános koncertjét, néhány tagja azóta külföldön, illetve más hazai településen él, de a zenekar hivatalosan sosem szűnt meg, időnként zárt körben összejönnek zenélni. 2014-ben egy koncertre a Pécsi Galériában ismét közönség elé álltak

07_oregek_otthona_plakat.JPGAz Öregek Otthona zenekar plakátja. Forrás: Koszits-archívum 

A Demokratikus Cirkusz korábbi tagjaihoz – Schmieder Imre „Ruschy” gitáros, Venczel Gábor basszusgitáros, Végh András szaxofonos, Marton Tamás dobos – 1990 januárjában csatlakozott a PUF után mintegy öt év kihagyással régi társuk, Hardy Péter énekes, színész, performer, illetve az új belépő Lőrinczy Géza gitáros. Működésük bő másfél éve alatt Gruppensex néven jelentős helyi és országos sikereket értek el: Budapesten megnyerték az AORTA ’90 könnyűzenei tehetségkutatót, és ezzel egy rádiófelvétel lehetőségét. A zenekarra a fővárosban is felfigyeltek: a Fekete Lyukban többször felléptek, és menedzserük is akadt volna, aki viszont kizárólag a szexcentrikus műsorukat akarta erőltetni. Ez a beskatulyázási szándék is egyik oka volt a formáció megszűnésének. Posztpunkos/újhullámos zenéjük mellett kiemelten fontosnak tartották a színházi eszközöket, a polgárpukkasztó művészeti akciókat. A frontember Hardy Péter vitte a hátán a produkciót. A zenekar artisztikus fellépéseit a Magyarországon szokatlan látványra hegyezték ki: az extrém színpadi megjelenés, a különleges jelmezek váltak sikerük kulcsává. Ezeket Tresz Zsuzsa ismert jelmeztervező készítette számukra. Hardy nőimitátor/transzvesztita imázsát megalapozták a ráhúzott tüllszoknyák és fűzők, neccharisnyák, tűsarkú cipők, a felcsatolt óriási méretű műmellek, a parókák és maszkok, a durván kirúzsozott száj, a kifestett szemek és a lenyalt, hátraolajozott haj. De a többiek sem úszták meg jelmezek és álarcok nélkül. A közönség nagyon szerette az ilyen, korábban sosem látott teátrális műsorokat.

Hardy mellett a zenekar másik vezéregyéniségének Venczel Gábor számított, neki az ideológia kitalálása, a zene- és szövegírás volt a reszortja. 1991. július 29-én léptek utoljára közönség elé szexcentrikus és emiatt kissé behatárolt műsorukkal. 1990-ben rögzített kazettaanyaguk igazi kordokumentum: a Reklám című számukat a rendszerváltozás után nyakunkba zúduló irritáló reklámdömping ihlette.

Konklúzió

A fentebb bemutatott pécsi művészkör tevékenysége létrehozott egyfajta alternatív gondolkodásmódot és érzésvilágot, így a kulturális ellenállás kohéziós pontjává tudott válni a városban. Ezek a zenekarok alternatív művészeti elképzeléseik érvényre juttatásával fiatalok és idősebbek viszonylag széles rétegét tudták megszólítani; a koncertjeikre járó közönség egy másfajta kollektív identitás részese lett. Informális csatornákon, valamint engedélyezés nélkül kiragasztott, jellegzetesen saját készítésű (barkács) plakátokon adtak hírt fellépéseikről. Szamizdatként kazettán terjesztették saját másolású koncert- és demófelvételeiket. Sajnos a kor pécsi underground/alternatív kulturális teljesítményeiről viszonylag kevés használható dokumentum – hang- és képfelvétel – maradt fenn.

03_trabant_1984_koszits_a.jpgA Trabant 1984-es pécsi koncertjének szórólapja. Tervezte: Koszits Attila

Helyzetkép a rendszerváltás időszakában

A rendszerváltozás környékén és a kilencvenes évektől az alternatív jelzőt a globális (pop)zenei piacon a nagy kiadók által meghatározott fősodortól esztétikailag, ritkábban gazdaságilag független popzenei produkciókra, illetve a tömegesen fogyasztott pop/rock zenéhez képest artisztikusabb szöveg- és hangzásvilágú, egy szűkebb közönségrétegnek szóló irányzatokra használták. Az alternatív névvel is a párhuzamosságot, a választhatóságot hangsúlyozták. Ez a függetlenség azonban viszonylagos, hiszen része a piaci-fogyasztói rendszernek. A felsorolt és ebben az időszakban is működő pécsi alternatív zenekarok azonban ellenálltak a zeneipar inkorporatív szándékainak.

Pécsett a hatvanas évekhez hasonló pezsgő zenei élet alakult ki, egyre bővülő lehetőségekkel, új helyszínekkel. 1989-től indultak a független magánüzemeltetésű klubok, koncerthelyek. A legjelentősebbek: Kazinczy, Panoráma, A Gyár, Perem Galéria, Hard Rák Café. A kilencvenes évek elejétől a műfaj fejlődésével szinte minden stílusban létezett helyi formáció. Többüknek egyre elérhetőbbé váltak a saját erős hangfelvételi lehetőségek, néhányuk számára pedig megnyílt az út a fővárosi és vidéki fellépésekhez, lemezfelvételhez.

A rendszerváltozással megteremtődtek a jogi keretek új társadalmi szervezetek létrehozására is. Így a nyolcvanas évek ismert underground zenekarainak – Demokratikus Cirkusz, Gruppensex, Millenniumi Földalatti Vasútvonal, Öregek Otthona – tagjai 1991-ben megalapították a Zenei Alternatíva Egyesületet. Célként a hasonló formációk és a hozzájuk kapcsolódó művészek működési feltételeinek javítását, érdekképviseletüket, a művészeti munka menedzselését, szakmai tanácsadást, illetve az értékracionalitást tűzték ki. További, Pécsett működő együttesek tagjai is csatlakoztak a csoportosulás programjaihoz, és vették igénybe segítségét (például hangfelvétel készítésében, kazettakiadásban és fellépések biztosításában). Az egyesület tevékenységének első néhány évében pécsi és budapesti koncerteket, fesztiválokat, összművészeti eseményeket szervezett, emellett a külföldi kapcsolatok kiépítésében is aktiválódott. Egyik jelentős akciójuk Budapesten, az Almássy téri Szabadidőközpontban zajlott Made In Sopianae címmel 1991 május 11-én. A pécsi alterzenei élet legismertebb képviselői – Gruppensex, Kispál és a Borz, Millenniumi Földalatti Vasútvonal, Öregek Otthona –, illetve vendégükként a Pál Utcai Fiúk léptek fel a rendezvényen. A hozzájuk csatlakozó pécsi képző- és fotóművészek – Odrobina Tamás, Gyenes Zsolt – alkotásait is meg lehetett tekinteni a kiállítótérben. Az egyesület működése pár év elteltével – a vonatkozó szabályzások előnytelenné válásával – ellehetetlenedett, ezért független zenészkörré alakult át.

11_made_in_pecs_fesztival_bp_plakat.JPGA Made in Sopianae fesztivál plakátja. Forrás: Koszits-archívum 

Epilógus

A kétezres évektől beindult kutatásokat és tudományos konferenciákat mintegy megkoronázva e színtér egyik legfontosabb korábbi helye, a Pécsi Galéria adott 2014-ben újra teret a Pécs Underground ’80 című kiállításnak és programsorozatnak. (A 2014. május 8. és 11. között zajlott fesztivál programjában szerepeltek a nyolcvanas évek pécsi underground/alternatív zenekarainak, illetve Wahorn András formációinak koncertjei, korabeli képző- és iparművészeti alkotások, fotó- és plakátdokumentáció, filmek, szakmai előadások, tárlatvezetés.) Az előbbiekben vázolt időszak legfontosabb, még élő szereplői is eljöttek és fel is léptek, illetve az ellenkultúrában betöltött tevékenységüket szakmai előadásokon is prezentálták. Az eseményt az egykori független zenész-, fotós-, képző- és iparművészkör egyéves előkészítő munka után, mindenfajta támogatás nélkül, önerőből valósította meg, ezzel is hozzájárulva a magyar underground/alternatív művészet eddig még nem kellően feltárt vidéki ismeretanyagának bővítéséhez.

„Koszits Attila mintegy 15 évnyi kutatómunkája eredményeként született meg az egyetemes művészettörténet számára is hiánypótló, közel 500 oldalas mű, ami több mint ezer fotóval és illusztrációval dolgozza fel új információk és összefüggések feltárásával a nyolcvanas évek pécsi progresszív művészetének és ellenkultúrájának történetét. A monumentális kötet első részében a város hetvenes-nyolcvanas évekbeli kulturális intézményrendszerének, művészeti életének elemzése olvasható, a második fejezetben az underground/alternatív zenei színtér bemutatása kapott helyet, míg a harmadik a korabeli eseményeken résztvevő művészekkel és szakemberekkel készült 31 db oral history interjút tartalmazza. Köztük ma is aktív, és már sajnálatosan eltávozott alkotók, Oscar-, Kossuth- és Munkácsy-díjasok: Kismányoky Károly, F. Kovács Attila, Pinczehelyi Sándor, Papp Károly, Hardy Péter, Kálmándy Ferenc, Kosári Aurél, Tresz Zsuzsa és még sokan mások."

15_koszits_konyv_cimlap_2020.jpg
A TO HUNGARY KFT, Pécs kiadásában 2020 novemberében megjelent a szerző Pécs Underground ’80 kötete többek között részletesen tartalmazza az előzőekben bemutatottakat is. A kötet egyelőre csak Pécsett kapható, illetve ide kattintva postai kiszállítással megrendelhető.

Szerző: Koszits Attila

Nyitókép: A Millenniumi Földalatti Vasútvonal A Gyár színpadán (1992). Fotó: Kálecz Rudolf.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr2716585908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása