„Előzetes tervek szerint augusztus 26-án, kedden délután, rockfesztivált rendeznek Körmenden, három élvonalbeli együttes fellépésével. A Beatrice, a Hobo Blues Band, valamint a P. Mobil szerepel egy csapatban” ‒ adta hírül a Vas Népe 1980. augusztus 10-i száma. Hogy óvatosan dobolták az esemény hírét, azt jól szemlélteti, hogy a szűkszavú tájékoztató a „Nyolcvanöt tenyésznyulat telepített a Vend vidéki Szakszövetkezet Orfaluba” és az „Elvirágzott a szelíd gesztenye” kezdetű, hasonlóan közérdekűnek mondható információmorzsák közé szorult a lap utolsó oldalán. Az mindenesetre biztos volt már, hogy három nappal a Hajógyári-szigeten adott gigabuli után annak három szereplője Vas megyébe látogat.
Aztán, az új kenyér ünnepén a megyei lap ugyancsak a 16. oldalon, de immár kiemelt hírként számolt be a közelgő koncertről.
„Önmagáért beszél a névsor: P. Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band. Ez a három rockformáció jelenleg a hazai könnyűzenei élet »fenegyereke« ‒ szögezi le a Kemény összeállítás... című szösszenetet jegyző Kozma Gábor. „Rendkívül kemény zenéjüknek tíz- és tízezrek hódolnak, a nagynéha megjelenő lemezeiket pillanatok alatt elkapkodják... S most megyénkbe jönnek. Pontosabban Körmendre: augusztus 26-án, a várkastély udvarán, délután ötkor lépnek fel. (…) ‒ Kétezer fiatalt várunk, de az óriási érdeklődés többet sejtet ‒ mondta Horváth György, a művelődési központ igazgatója.”
Aki arról is biztosította az újságolvasókat, hogy a rendezők felkészültek és garantálják a fesztivál zavartalanságát. A várudvarra érkező ifjúság üdítőitalokkal és zsíroskenyérrel hangolódhat, a szünetekben pedig játékkal tervezik biztosítani a szórakozásukat.
A körmendi Batthyány-Strattman kastély mellékbejárata. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
De miféle helyszín, miféle várudvar ez? A Rákóczi-szabadságharc idején történt felgyújtását követően a 18. század első felében az egykori védmű helyett barokk főúri kastéllyá alakított épület kincseit az 1945-ben bevonuló orosz sereg alaposan tönkretette. Szemtanúk szerint együtt égtek a várudvaron a vacsorához hámozott krumpihéjjal Nagy Lajos és Mátyás király oklevelei. A laktanyaként jó évtizeden át amortizálódó építmény a hatvanas években kollégiumi funkciót látott el, és éppen a szóban forgó koncert évében költözött ide a mai Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum elődje, a Rába Helyismereti Gyűjtemény.
A Hobo Blues Band a Hajógyári-szigeten rendezett Fekete bárányok-fesztiválon. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Odabent a térség helytörténetét bemutató műtárgyegyüttes volt tehát megtekinthető, az udvaron felcsendülő zene viszont friss volt és kurrens. Jól mutatja ezt, hogy az Ifjúsági Magazin 1980 szeptemberében kijött kislemezlistáján a HBB Rolling Stones Bluesa második, a 3:20-as blues című kislemeze a nyolcadik helyen állt. A Miskolccal ötödik P. Mobil épp megelőzte a Minek él az olyan? című dalt, de tizenkettedikként szerepelt a listán egy másik Ricse-szám, a Nem kell is. Amelyért egyébként nem mindenki rajongott a térségben.
A Veszprémi Napló 1980. augusztus 8-án írt az Omegával és a LGT-vel közös turnéja keretében Pápára látogató Beatricéről. Ebből a cikkből idézzük a következőket.
„Az értelmetlenül csavargók, a céltalanok, az aluljárók oszlopait támasztók »fájdalmainak« szócsöve akar lenni ez a zenekar?” ‒ tette fel a kérdést az Omega és az LGT produkciójára egyébként elégedetten csettintő újságíró. „Nem rombol, de értéket tagad ez az életérzés. Az együttes így fogalmazott egyik dalában: »Nem kell semmi, semmi nem kell, még a nem kell sem kell...« Hát ez a filozófia az ugráló gyerekseregnek, néhány Debrecen környékéről átrándult megrögzött törzsőrjöngőn, meg pár tucat helyi tinin kívül nem hatotta meg a közönséget.”
Az írás hangneme alapján arra gondolhatunk, a tudósító sem a meghatottak, sem a törzsőrjöngők táborát nem érezte sajátjának. Körmend közönsége mindenesetre lelkesen, kíváncsian fogadta a friss hangokat. Nem az augusztus 26-i, megismételt Fekete bárány-buli volt ugyanis azon a nyáron az első jelentős rockfesztivál a vasi kisvárosban.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
1980. június 21-én, bő két hónappal a Ricse‒Mobil‒HBB-koncert előtt a helyi Trió-Rock formációval kiegészülve a Mini, az Edda és a Korál lépett fel a várkastély udvarán. A városi-járási Művelődési és Ifjúsági Központ részéről Fodor Sándor, körmendi klubvezető (akivel mi is beszélgettünk Körmendről és Cseh Tamásról) szervezte eseményen nagyjából kétezer fiatal érezte jól magát.
És, hogy mennyien voltak augusztusban? „Óbudán negyvenezer ember volt kíváncsi a Beatrice, P. Mobil, Hobo Blues Band zenekarokra ‒ Körmenden háromezer. Persze, az »óriás és törpe« összehasonlítás nem szerencsés. De arányaiban az utóbbi helyen voltak többen” – szögezi le Rockkoncert, tarkában című beszámolójában Kozma Gábor. És így folytatja:
„Augusztus 26-án Körmend volt a hazai tizenévesek fővárosa. Jöttek ide hálózsákos debreceniek, pingált ballonkabátos pestiek, bőrruhába öltözött győriek, miskolciak, s rengetegen Szombathelyről”
A szervezők részéről Horváth Györgyöt, a művelődési ház igazgatóját szólaltatja meg a cikk, aki először arra a felvetésre reagál, hogy szükség van-e hasonló rendezvényekre.
„Tény, hogy ezt a fajta kemény zenét sokan nem szeretik. Másokat a zenekarok körül kialakult csoportok riasztanak el, a csövesekről van szó. Lehet, hogy igazuk van az aggályoskodóknak. Igazuk abban, hogy nem ez a tudatformálás ideális eszköze... De az is tény: erre a zenére tömegigény van. S ez az igény nem szűnne meg attól, ha az említett együtteseket nem engednék szerepelni. Mi úgy gondoltuk: a népművelők feladata ez esetben az, hogy normális körülményeket teremtsenek, ha kell, fegyelmezzenek ‒ de szóljon a zene.”
Délután öttől késő estig szólt a zene. De hogy érezték vajon magukat a zenekarvezetők? Kozma Gábor megkérdezte őket is. Íme, a válaszaik.
„Földes László (Hobo): ‒ Kedves volt. Nagy Ferenc (Beatrice): ‒ Köszönet Körmendnek, öröm volt látni a gyerekek arcát. Schuster Lóránt (P. Mobil): ‒ Tíz éve zenélek, de ilyen példásan szervezett és rendezett fesztivált kettőt, ha láttam... Óbuda és Körmend fontos állomások a hazai könnyűzenei élet történetében: a megszokottól eltérő, más értékrendet képviselő zenei irányzat nyert végképp polgárjogot.”
Végül az újságíró úgy összegez, hogy felejthetetlen napot élhettek át együtt a várudvarba látogatók. És hozzáteszi, hogy a fesztivál tiszta bevétele egy évre fedezi a helyi Színházterem költségeit. Jó ügyet szolgáltak tehát a Fekete bárány-zenekarok.
Pár nappal később is szólt Körmenden Beatrice. Szeptember elsején debütált ugyanis a moziban a Bacsó Péter Ki beszél itt szerelemről? című filmje, amelynek két, a vasi kisvárosban azon a nyáron fellépő zenekar, Nagy Feróék és a Török Ádám vezette Mini jegyezték a zenéjét.
Ősszel sem lazsáltak a Bárány-zenekarok. Novemberben megint Körmenden volt dolguk ugyanis. A helyi Körcsarnokban rendhagyó vetélkedőn mérték össze az erejüket a rock- és beategyüttesek. Az ügyességi és erőnléti feladatokból álló Rock-bajnokságot a Hobo Blues Band nyerte meg, történetesen a Beatrice előtt. A torna legjobb játékosának Pataky Attilát választották.
Szerző: Vass Norbert
Nyitókép: A Beatrice a Hajógyári-szigeten rendezett 1980. augusztus 23-i koncerten. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
