2023. július 7-én ünnepeljük a legeredetibb magyar gitáros, Barta Tamás hetvenötödik születésnapját. Ebből az alkalomból kérdeztük Herskovits Ivánt, hogy áll a Barta Tamásról írott könyve, valamint a legutóbbi beszélgetésünk óta jutott-e újabb információkhoz, dokumentumokhoz kutatásai során.
Az 1980-as években több magyar rockzenekar alakult
„Ha egy ember harminc éves kor alatt nem liberális, akkor nincs szíve, ha viszont harminc fölött nem konzervatív, akkor nincs esze” ‒ mondta Sir Winston Churchill. Nos, az idézet hitelesen jellemez engem. Ha valaki, akivel 1973-ban találkoztam Miskolcon,
Június van. Egy szokványos nyári hétvége. Látni még az éjszakai zápor nyomait. Nedves az úttest, a mélyedésekben esővíz gyűlt össze. A felkelő Nap első sugarai megcsillogtatják a nedves fűszálakat. A kis élelmiszerbolt előtt tejtermékekkel teli műanyagládákat dobálnak a rakodók. Kóválygó, álmos emberek indulnak a munkahelyük felé. Mindennapos dolgok. Azonban ez a nap mégis különbözik a többitől. A kisvárosban rockfesztivált rendeznek!
Reszket a hold a tó vízén... Kicsit szomorkás a hangulatom... Lehet, hogy szép nem vagyok, de mégis hódítok... Fogj egy sétapálcát... Slágerek, amelyeket
1973-tól Magyarországon sokan és sok helyen kiabáltak könnyűzenei fesztiválokon. Voltak, akik az újdonság örömétől, mások talán a bálványuk látványától megittasodva, de akadtak, akik talán a könnygáztól. A „Minden az enyém” című, június 9-től először Miskolcon látható kiállítás tizenhét fesztivál nyolcvanhat fotóját felvonultatásával hív bennünket időutazásra.
„Elegünk van a stopból!” ‒ jelenti ki az 1973-as
Kőbányai János neve ismerősen csenghet a magyar beatzene rajongói számára, többek között zenei cikkei, a Beatünnep és a Beatünnep után című kötetek révén, de a szerző fotói –
Tizenhat évesek voltunk mindketten. Egy közös barátunk közvetítésével, néhány levélváltás útján beszéltünk meg először randit a falusi Művelődési Háznál, ahová este 9 órára
Nem vagyok nagy plázába járó. Plázamoziba még kevésbé megyek ‒ tizenéve voltam legutóbb. Ennek oka, hogy a hagyományos filmszínházak közönségéhez képest a vetítés alatt sokkal többen ropogtatnak rágcsálnivalót, zörögnek a zacskóval, valamint a mobiltelefonok megcsörrenése is gyakoribb. Most viszont kényszerűségből az egyik plázamozi felé vettem az irányt, mert csak plázamozikban játsszák a nemrég bemutatott