Mészáros Mártát a női rendezők úttörőjeként, tabudöntögető női filmesként ünneplik, pályája első felében pedig nemcsak a „női témákat” karolta fel, hanem ezzel összefüggésben a hatvanas évek átalakuló életmódját, a fiatalok életlehetőségeit is vizsgálta. Mindettől elválaszthatatlan volt a korszakot uraló beat: Mészáros első négy játékfilmjének zenéjét Szörényi Levente szerezte, és mind a négyben hangsúlyosan meg is jelennek a dalok, koncertek, bulik. A leglátványosabb példa természetesen a Szép lányok, ne sírjatok (1970), de az Eltávozott nap (1968), a Holdudvar (1969) és a Szabad lélegzet (1973) szövetét is átjárja a zene, amely egyben a hősök jellemrajzához is hozzátesz.
A rendező a dalok segítségével tesz különbséget a generációk között, illetve jellemzi a(z elsősorban női) szereplőket. Mészáros fiatal hősnői magabiztosak, függetlenek és szabadok. Ösztönösek és talpraesettek, maguk hoznak döntéseket az életükről, váratlan és merész lépéseket tesznek, és bárkit faképnél hagynak, aki ebben gátolná őket. Miközben haladnak az útjukon, szólnak a jobbnál jobb rockdalok, amelyek ugyanezt a zabolátlanságot, erőt, titokzatosságot sugározzák, ami a szereplők sajátja is.
A hősnők többsége a rendszer által is idealizált munkásnő, ám nem is állhatnának távolabb a szocializmus kötelező emblémáinál: olyan dacos, önálló cselekvők ők, akik a gyárban eltöltött három műszak után táncolni járnak és egyetemistának adják ki magukat (Szabad lélegzet), szerelmi háromszögbe keverednek és váltogatják a partnereiket (Szép lányok, ne sírjatok) vagy éppen felkutatják a vér szerinti szüleiket és közben ismeretlen férfiakkal kezdenek viszonyt (Eltávozott nap). A Holdudvar némileg kilóg a sorból, hiszen hősei nem munkások, ám itt is a fiatal nő dönt úgy, hogy hátrahagyja a biztonságos, de börtönné váló életét valami ismeretlenért.
Igaz, hogy Mészáros maga – 1931-es születésűként – valamivel idősebb volt, mint a vászonra álmodott beatgeneráció, de bölcs rálátással ismerte és értette is a huszonévesek élethelyzetét, problémáit. Saját elmondása szerint azért kérte fel filmzeneszerzőnek az Illést, illetve a két filmben is szereplő Kovács Katit, mert megtetszett az előadásmódjuk, erejük, karakterük. Filmjei nemcsak őket, hanem több kérészéletű formációt is megörökítenek, hiteles látleletet adva a hatvanas-hetvenes évek fordulójának magyar könnyűzenei életéről, műfajairól.
Az első filmrendezői diplomát szerzett magyar nő, Mészáros Márta hosszú éveken át készített dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket, mielőtt lehetőséget kapott az első játékfilmje megrendezésére. Az Eltávozott nap már a nyitóképével berobban: fiatal lányok íjászkodnak, köztük Erzsi (Kovács Kati), aki ellentmondást nem tűrően feszíti meg az ideget. A filmet az ő energiája viszi el a hátán: bár nem képzett színész, izgalmas jelenségként végig magára vonzza a tekintetet. A Szörényi főcímdalával – amely a film elején Kovács Kati, a végén az Illés előadásában is felcsendül – fémjelzett filmet a megbotránkoztatóan szabad döntések és a függetlenség határozzák meg.
Erzsi felkeresi az őt intézetbe adó vérszerinti anyját vidéken, ahol egymásnak feszül kettejük eltérő gondolkodásmódja, életfelfogása. Míg az asszony alávetett, ingerszegény, boldogtalan életet él, Erzsi maga szabja meg a sorsát, kiélvezi a lehetőségeket és spontán döntéseket hoz. Összeakad egy fiúval (Juhász Jácint) a vonaton, megcsókol egy ismeretlent (Kozák András) a film végi Illés-buliban. A generációs különbségeket és a hatvanas években összetorlódó (élet)stílusokat a szimultán egymás mellett létező, a beatzenétől eltérő zenei irányzatok megjelenése is aláhúzza: a szalonzene vagy az olyan évtizedekkel korábbi slágerek, mint a Gyűlölöm a vadvirágos rétet és a Szomorú vasárnap. Mészáros Márta a bemutatkozásával egyértelműsíti, hogy ki és mi mellé áll az átalakuló világban.
Az egy évvel később készült Holdudvar szokatlanabb, csendesebb film, amelybe épp a beatzene – jelesül az Olympia együttes és Charlie – visz zajt és felfordulást. Főhőse egy magas rangú párfunkcionárius megözvegyült felesége, Edit (Törőcsik Mari), aki miközben gyászolja a nem szeretett férjét, úgy dönt, hogy elutasítja a státuszával járó privilégiumokat. Az érett nővel szemben a fiatal generációt ismét Kovács Kati képviseli: Edit fia (Balázsovits Lajos) aggódik a furcsán viselkedő anyjáért, ezért menyasszonyát, Katit költözteti hozzá. A két nő végül meglepő hatással lesz egymásra: Edit képtelen teljesen eldobni a korábbi életét, Kati viszont elhagyja a vőlegényét, mert rájön, hogy mellette ugyanilyen sivár élet várna rá. A saját jövőképét látja meg Editben – amivel szemben a balatoni fürdőzés és bohóckodás áll, amelyet az Olympia képvisel.
Mészáros Márta a saját értelmezése szerint csupán egy zenés filmet készített, a Szép lányok, ne sírjatokat, és valóban ez az, amelyben szervezőelvvé is válik a zene. Az ismét Balázsovits Lajos játszotta egyik főhős ugyanis a koncertszervezés területén dolgozik, így a filmben természetesen jelenhetnek meg a zeneszámok, fellépések. Szinte végig szól a zene, miközben a jelzésszerű történetben egy szerelmi háromszög és a nonkonform, fiatalos életmód is megjelenik. Az ellenoldalt a Bujtor István játszotta rendőr képviseli, aki többször megpróbálja rendszabályozni a fiatalokat – érdekesség, hogy a filmben öccse, Frenreisz Károly is felbukkan a Metro együttes tagjaként, amely pedig épp hogy felforgató, progresszív rockba hajló koncertet ad.
A dalok gyakran reflektálnak is a cselekményre vagy a szereplők érzelemvilágára, így az Élünk és meghalunk, A lány és a csavargó, a Ne sírjatok lányok vagy a házfoglalás során felcsendülő Kégli dal gyakran át is veszi a dialógusok szerepét. Főleg úgy, hogy a női főszereplő, Juli (akit a cseh Jaroslava Schallerová alakít) alig beszél a filmben: mintha nem is értené, mi történik vele, csak sodródna az eseményekkel és a férfiakkal, amelyek ide-oda rángatják őt, mielőtt révbe ér. Útja során olyan együttesek, előadók koncertjeibe csöppen, mint a már említett Metro, a Kex – amelyről más magyar mozgókép nem készült –, a Syrius, a Tolcsvay Trió vagy Zalatnay Sarolta. Bár ezen film zenéjét is Szörényi szerezte, az Illés nem jelenhetett meg a felvételeken, mert épp eltiltás alatt állt, így csak képen kívül csendülhettek fel a dalaik.
A sorozat utolsó darabja, a Szabad lélegzet ismét életmódok összeütközéséről szól, ezúttal azonban nemcsak generációk, hanem „osztályok” harcát is látjuk. Az intézetben felnőtt fiatal szövőnő, Jutka (Kútvölgyi Erzsébet) megismerkedik az egyetemista Andrással (Nagy Gábor), ám eleinte azt hazudja, hogy ő is egyetemre jár. Bár a titok leleplezése után András látszólag elfogadja őt, a családja és barátai előtt mégsem vállalja fel, hogy a szerelme munkásnő. Az óvatosság pedig beigazolódni látszik: a fiú környezete nem fogadja el a lányt, Jutka pedig változatos módokon lázadozik a méltatlan helyzet ellen (például dacból kikér tizenöt túrós csuszát a vendéglőben, miközben barátja magára hagyja őt). Eközben az idősebb munkásnők is megbámulják a miniszoknyás Jutkát, azaz „osztályon belül” is kirí a feltűnően szép és öntörvényű lány.
Az ellentétek ismét a zenében is tükröződnek: bár a fiatalok egyetemi klubkoncerten ismerkednek meg, a beatzene elsősorban Jutkáé, az értelmiséghez pedig a komolyzenét társítja a film. A képet egyéb stílusok színesítik: beszűrődik a gagyi szórakoztató zene a tévéből, a szülők pedig mulatós nótákat dalolnak. Az Illés dalai ezúttal is rímelnek Jutka érzelmeire és kétségeire (elsősorban a többször megszólaló Vigasztalj meg), ám vérbeli Mészáros-hősnőként ő is önazonos, felnőtt döntést hoz a film végére. Így a Szabad lélegzetet nem is a síró, hanem a mosolygó, újra talpra álló Jutka zárja.
Szerző: Gyöngyösi Lilla
Nyitókép: Képkocka a Szép lányok, ne sírjatok című filmből. Forrás: YouTube.com
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
