A Tékához hasonlóan a hagyományos magyar népzene ápolását, életben tartását, megismertetését, gyűjtését tűzte ki célul az 1978-ban javarészt a Mákvirág együttes tagjaiból alakult Kalamajka. A Fábián Éva (ének), Sipos János (hegedű), Dövényi Péter (brácsa), Petrovits Tamás (cimbalom) és Nagymarosy András (bőgő) felállású zenekar a Belvárosi Művelődési Házban – a „Molnár utcában”, a mai Aranytíz jogelődjében – talált otthonra. Ahol aztán harmincegy éven át, egészen a 2009 májusi „visszavonulásig” tartottak heti rendszerességű táncházat. Hangszer-összeállításban, harmonizálásban, játékstílusban és dallamkincsben egyaránt a parasztzenei hagyományokat követte, és vitte el a koncertpódiumokra, klubokba, iskolákba.

Török Ádám a hazai dzsessz-blues-rockélet legendája idén töltötte be hetvenedik életévét. A fuvolista-énekes-zeneszerző 1948. január 12-én született Budapesten. Gyerekként kezdett fuvolázni, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszakának előkészítőjére járt. 1965-ben kezdett el zenekarozni, még gimnazistaként. 1968-ban alapította meg a progresszív dzsessz-rockot játszó Mini együttest, mely a magyar színtéren, ebben a kategóriában a legismertebb és legsikeresebb csapat lett. A zenekar 1971-ben teljesen megújult, Ádám mellett Papp Gyula billentyűs, Német „Nemecsek” Tamás dobos, és Nagy István basszusgitáros alkotta a Minit. Az új formáció tavasszal már az Illéssel koncertezett egy ORI-műsorban, és az újszerű, bonyolult zenéjük ellenére országosan ismertek lettek. 1971 nyarán, az Illés-turnét követően az LGT-vel léptek fel. 1972-ben sikerrel játszottak Keith Jarrett előtt a Videoton Interjazz Fesztiválon, és még ebben az évben a Hanglemezgyár megbízást adott nekik két kislemez elkészítésére, ezeken a Gőzhajó, Délelőtt, Halványkék gondolat és Ne félj című dalok szerepeltek. Nagylemez készítésére ebben az időszakban nem kaptak lehetőséget. A csapat ekkor a Syrius mellett a magyar rock legszínvonalasabb zenéit játszotta. 1973 elején újabb kislemezük jelent meg, ezen a Sirályok és a Kereszteslovag szerepelt. Ádámmal most ezt a korszakot idézzük fel.

A blogunkban korábban bemutatott Tékához és a Métához hasonlóan szintén a táncházas zenekarok újabb hullámához tartozik a Nikola Parov (1960-, gadulka, kaval, gitár, duda) vezette Zsarátnok együttes, mely az előbbi két formációval ellentétben a balkáni vonalat erősítette.

A magyar anya és bolgár apa gyermekeként Bulgáriában született, tízévesen Magyarországra került Nikola Parovra saját bevallása szerint elementáris hatást gyakorolt a magyar táncházmozgalom, de idővel ráébredt, az ő zenei világa mégiscsak a sajátja. Miként 2014-ben a Nők Lapjában mesélte: „A bolgár nagyapám hivatásos muzsikus volt, és ő ismertetett meg a balkáni zenével. Rengeteget muzsikáltak. És ez természetes volt. Plovdiv mellett egy faluban laktak, és abban az időben nem volt villany, ha besötétedett, elővette a hangszereit, és a tűz mellett játszott, énekelt. És ötévesen már én is próbálkoztam a népi hangszerekkel.”

Ungár István szaxofonművész 1938-ban született Budapesten. Családjában nem volt zenész, autodidakta módon kezdett el tanulni a hangszeren. Gyuri becenevű bátyja zenekarának, a Gyurikán együttesnek a tagja lett pályája elején Pege Aladárral együtt, majd játszott mások mellett Szabó Gáborral és Csányi Mátyással is. Kalandos úton került a Holéczy-zenekarba, ahol profi zenész lett, letette az OSZK-vizsgát is. Lehetősége volt nyugaton is játszani, később pedig saját zenekart alapított. Ungár Istvánt mások mellett Udo Jürgens, a Spencer Davis Group és a Nashville Teens is hívta soraiba, de ő a saját együttesére való tekintettel nem ment.

„Hosszas töprengés után úgy döntöttem, a Méta együttest harmincöt év után befejezem, lezárom. Molnár Vica távozásával a három alapítótag közül csak ketten maradtunk... Ez így kerek. Köszönöm mindenkinek az elmúlt 35 évet! (…) A Méta tábor és a Méta fesztivál marad, önálló nevet érdemelt ki magának, és emlékeztet a kiváló zenekarra. Bárkinek van archív felvétele az együttesről, örömmel fogadom és közzéteszem az emlékoldalon” – tudatta mindenkivel a formáció Facebook oldalán 2018 szeptemberében Salamon Bea, a Méta együttes prímása és motorja, egyben jelezte, hogy a továbbiakban a saját neve alatt muzsikál. Ezzel az aktussal végérvényesen pont került a táncházas zenekarok újabb hullámának egyik legígéretesebb képviselőjeként indult, többször átalakult, az utóbbi húsz évben a reflektorfényből kisodródott, de mindig is a magyar népzene sokszínűségét reprezentáló zenekar pályafutásának a végére.

A Zildjian stand

Magyarország fővárosától, Budapesttől egyórányi autóútra van egy különleges kisváros. Cegléd, ez a 650 éves, gyönyörű település, nemcsak gyógyvizéről, Európa legnagyobb református templomáról, borászairól és wellness szállodájáról híres, hanem valami olyanról is, ami máshol nem található. Ez pedig a Dobmúzeum a város főterén. Megálmodója Kármán Sándor, aki lakóhelyének pezsgő zenei életét az ütőhangszeres kultúra népszerűsítésével egészítette ki.

Zsoldos Béla ütőhangszeres művész egy nyilatkozatában Ceglédet „a dobosok Mekkájá”-nak nevezte, hiszen 1992 óta működik itt a Dobmúzeum, és évente rendeznek Nemzetközi Dobos Gálakoncerteket a város sportcsarnokában.

A nyolcvanas évek elején a táncházmozgalom változatlan aktualitását nemcsak az 1982-től évente megrendezett Táncháztalálkozó növekvő sikere igazolta, hanem a mindennapi élet is: ebben az időszakban Budapesten már gyakorta megtörtént, hogy a hét minden napjára esett táncház. A hetvenes évek derekára kikristályosodott heti kínálat – kedd (Muzsikás, FMH), csütörtök (Sebő, Kassák Klub), vasárnap (Virágvölgyi, Bem rakpart) – idővel tovább gazdagodott, utóbbi helyére és napjára a Kalamajka (Belvárosi Művelődési Ház), illetve a Jánosi együttes (Közgáz Kinizsi klub) lépett, illetve Jánosiék később a MOM-ba tették át székhelyüket. A palettát csütörtökönként az Ökrös (előbb a Várban, majd a Lágymányosi Közösségi Házban), pénteken pedig a Téka (Táncsics utca, később Almássy tér) színesítette tovább. Emellett a bolgár, macedón, görög zenét játszó Zsarátnok (péntek, Lágymányosi) és szintén balkáni hangulatokat idéző Falkafolk (szerda, FMH) felbukkanásával erősödött a délszláv vonal.

Facebook-esemény

Kékesi László, Pálmai Zoltán, Bencsik Sándor, Schuster Lóránt, Vikidál Gyula (P. Mobil) a '70-es évek közepén (bent a koncertteremben)

A nagy múltú Bárczay família egyike az ország legrégebbi nemesi családjainak, eredetüket a 13. század elejére vezetik vissza. Ősi fészkük a Felvidéken található Abaúj vármegyei Bárca település volt, de több évszázada rendelkeztek birtokkal (az egykor önálló településként működő, mára Miskolchoz csatolt) Hejőcsabán is. A Bárczayak az elmúlt nyolcszáz évben számos helyen építtettek kastélyt és kúriát. A páratlan parkkal körülvett Gárdonyi Művelődési Ház épülete is az ő hagyatékuk.

Az 1973-as Diósgyőri Popfesztivál megtartásáért – ami az első ilyen jellegű rendezvény volt az országban – azért szövetkezett a hazai zenész szakma, hogy a bevételből egy ifjúsági park épülhessen Miskolcon. A pénz össze is jött, ám a legenda szerint a már a hatvanas évek közepétől létező helyi művelődési intézmény vezetősége és dolgozói éjszakába nyúló kártyacsatákat vívtak a település két nagyüzemének dolgozóival, hogy elnyerjék a színpad építéséhez szükséges nyersanyagot és annyi társadalmi munkaórát is mellé, amivel felépülhet a legendássá lett pódium. Amint ez megvolt, nem sokat teketóriáztak. A Gárdonyi park már 1974-ben megnyitotta kapuit. Több korszakot is dokumentálhatunk az indulástól egészen napjainkig, amikor is a Hangfoglaló Program támogatásával több koncertet is sikerült itt szervezni. 2017 decemberében a Belmondo Beatles-estjét hallhatta a közönség a koncertteremben, 2018 áprilisában pedig, az 1973-as fesztivál negyvenötödik évfordulójára emlékezve Török Ádám és vendégei léptek fel itt, és egy eddig be nem mutatott filmet (melyet megtaláltok az előző posztunkban) is levetítettek a Diósgyőri Popfesztiválról.

Kurucz Attila

Kurucz Attila 1950-ben született, és a popfesztivál miskolci szervezőjeként híresült el, 1973-ban, a fesztivál idején huszonhárom éves volt. Végzettségét tekintve kohász, évtizedekig saját vállalkozást is vitt, acélkereskedelemmel foglalkozott. Jelenleg Mályiban (Miskolc mellett) él, a vállalkozását már megszüntette, és 2017-ben nyugdíjba ment. A popfesztivál szervezésébe a Molnár Béla Ifjúsági Ház klubvezetőjeként vágott bele. A fesztivál ötletével az Ifjúsági Ház igazgatóját, Kovács Lajost kereste meg, aki segítette az elképzelés életre hívását. Tolcsvay Béla tárgyalt a fővárosi zenekarokkal, Szörényi Szabolcs a technikai hátteret igazgatta, Hegedűs László pedig egy újságot szerkesztett a fesztiválra. A zenekarok jótékonysági alapon, gázsi nélkül léptek fel a rendezvényen, ugyanis az esemény – egyik – apropója egy ifjúsági park létrejöttének támogatása volt. Negyvenöt év elteltével, az idei évforduló kapcsán kutakodtunk Attila emlékei között.