Amilyen lemezínséges volt az első hat év, olyan albumbőséget hozott az 1978-as esztendő – néhány hónap leforgása alatt hat friss táncházas LP (ráadásul köztük egy dupla) került a hazai boltokba. A főként az óbudai „Selyemgombolyító” épületében készült felvételek a népi kultúrára fogékony értelmiségi körök erős lobbitevékenysége eredményeként születhettek meg, majd a pártállamban monopolhelyzetben lévő Hungaroton is csak határozott politikai nyomásra (nagy valószínűséggel a népi baloldalhoz sorolható Pozsgay Imre állt mögötte) volt hajlandó publikálni őket. Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója viszont gyorsan le is szögezte: a folkosok számára ezzel bezárultak az ajtók. És ehhez az elhatározásához éveken át tartotta magát.