A minap beugrott egy nagyon régi dallam, hosszú ideje nem is jutott eszembe, talán az agyzsibbasztó hőség hozta elő, nem tudom, Benkő Péter 1967-es táncdalfesztivál számát, a Beat-balladát kezdtem el dúdolni.
A minap beugrott egy nagyon régi dallam, hosszú ideje nem is jutott eszembe, talán az agyzsibbasztó hőség hozta elő, nem tudom, Benkő Péter 1967-es táncdalfesztivál számát, a Beat-balladát kezdtem el dúdolni.
A zenekarok tagjai gyakran hasonlítják közösségüket egy családhoz, hiszen sokkal több időt töltenek egymás társaságában próbákkal, utazással, koncertekkel, lemezfelvételekkel, mint a családtagjaikkal.
A Bergendy-zenekarnak nem volt külön próbaterme, így sokszor Bergendy Istvánék nappalijába készültek a következő fellépésre, vagy éppen született egy új dal. Ifjabb Bergendy István és Bergendy Barbara a Beatkorszak podcast adásában arról is beszéltek, hogy a hetvenes-nyolcvanas években szinte a teljes magyar könnyűzenei élet megfordult náluk.
Amikor nekigyürkőzünk, hogy megírjuk a hazai diszkózás izgalmas és szövevényes történetét, azonnal fel kell tenni az egyik legfontosabb kérdést: hol rendeztek először rendszeresen diszkót Magyarországon?
Ebben a cikksorozatban a rendszerváltás előtti magyar könnyűzene és a sport kapcsolatát igyekszem körbejárni. Ez a kutatás vonatkozik a sport témájú dalokra, a zenészek sportmúltjára, élsportolóink popzenei felvételeire, a különböző sportegyesületek indulóira, a különféle sportesemények tiszteletére írt dalokra, valamint az olyan sport témájú filmekre, amelyeknek betétdalai beat-pop-rock stílusú szerzemények. Az első részben a Zenével az edzett ifjúságért elnevezésű, 1977-ben meghirdetett dalpályázat döntőjébe jutott 12 szerzeményt mutattam be, majd az egy évvel később kiírt újabb pályázat legjobb dalait és azok előadóit vettem górcső alá, most pedig a sportolásra is alkalmas közlekedési eszközök világában merülök el. Az ebben a témakörben létező dalok felsorolása nem teljes, csak egyfajta kóstoló a könnyűzene és a sport érintkezésének témaköréből.
Az ember életében a tíz és tizennégy éves kora közötti időszak a legfurább. Akik egy-két hónappal korábban kezdenek érni, ekkortájt elképesztően nagynak és felnőttesek tűnnek. Vezérbika természetesen mindenkit megelőzött, biztos ezért is lett ő a vezérbika.
A négyeshatost várom a Margit híd, budai hídfőjénél, jön át a zebrán egy lány. Morcos, és két copfba van fogva a haja. Kockás maxi kabátban van, a fején nagy kalap. Igen, ez ő. Nem hiszem el. Megáll előttem, azt kérdezi, mennyi az idő. Erősen festett szemeibe nézek, háromnegyed egy, mondom, erre elnyílik a szája és felszaladnak az ívesre szedett szemöldökei.
Lassan a városszéli ABC teljes személyzete minket figyelt. Szúrós tekintettel, kitartóan, miután jó tíz perce tanácstalanul álldogáltunk az italos részleg előtt. Talán nem minden előzmény nélkül tették. A közeli művelődési házban rendezett nyári koncertek előtt többnyire ezen a helyen szerezték be a fiatalok a zene teljes átéléséhez állítólag nélkülözhetetlen szeszes italokat. És valljuk be, nem mindig tartotték szem előtt a Tízparancsolat, Hetedik cikkelyét. Ne lopj!
A múlt évben már megírtam a megismerkedésünk eseményeit, ami egy régvolt Dinamit-koncerten történt. A mostani írásom a férjem története, ezek az ő szavai, csupán én fogom a tollat.
Akkor fejeztem be a nyolcadik osztályt és ősszel töltöttem a tizenötöt. Kezdtem a gimnáziumot. De előttem állt még az egész nyár ‒ minden csodájával és varázslatával. Tele voltam álmokkal, reményekkel, várakozással.