1995. május 19-én Zorán otthagyta kézlenyomatát a Rock Csillagok Falán. A hollywoodi Hall of Fame mintájára, a kilencvenes években indított gyűjteményt, rajta gitártest alakú keretben a legendák kéznyomával és aláírásával, ma a Rockmúzeumban láthatjuk. Hogy Zoránnak helye van ezen a falon, nem vitás. Ha a Metro 1976-tól kiadott lemezei nem lettek volna elegek ehhez (de elegek voltak), ott volt még az ugyanezen a napon megjelent Majd egyszer… című lemez.

1972. augusztus 6-án lezárult a Taurus történek első időszaka: ezen a napon lépett fel utoljára a zenekar az eredeti felállásban, Miskolcon, a Színész-Újságíró Rangadón, azaz a SZÚR-on.

A szülei kémikusok voltak, a húga a Győri Balettban táncolt, és mindig volt náluk otthon egy zongora. Erdész Róbert a Solaris, Napoleon Boulevard és Cabaret Acoustic zenekarok billentyűs-zeneszerző-producere, számtalan díj tulajdonosa. Most az első nagy sikerükről mesélt nekünk. Megtudtuk továbbá, miért volt egyértelmű a zenekari névadás, hogy ki adott spontán dobkoncertet egy Üllői úti játszótéren, illetve, hogy miféle díszkíséretet kapott élete első Ifiparkos koncertje előtt.

Néhány napja szembejött velem a Facebookon egy videó, amely a Hungaria együttes és a közönsége városligeti találkozóját mutatja be. A kezdő képsorokat látva úgy véltem, hogy ez az április végi esemény valószínűleg a zenekar június 6-án és 7-én az MVM Dome-ban rendezendő két koncertjének a felvezetője lehet.

A pol-beat (vagy folk-beat, városi dal, protest-song) elnevezésű műfaj egyik legjelentősebb nemzetközi rendezvényét 1970-től 1990-ig Kelet-Berlinben rendezték meg. Az utolsó kettő kivételével minden évben magyar meghívott – zenekar vagy szólista – is fellépett itt. A Világifjúsági Találkozó (VIT) keretén belül RLX. néven szerveztek hasonló jellegű fesztivált a keletnémet fővárosban, 1973-ban, így abban az évben nem volt külön Rote Lieder. Az ezen a blogon megjelenő írások kereteit „szétfeszítené”, ha a közel két évtized eseményeit évenkénti bontásban taglalnám, ezért a korabeli sajtóban megjelentek alapján igyekszem összefoglalni a szerintem legfontosabb – főleg magyar vonatkozású – történéseket.

Szörényi Levente zenei munkásságát nemhogy egy cikkben, de egy könyvben is csak nehezen lehetne összefoglalni. Az Illés és a Fonográf mellett készített három szólólemezt, írt zenét Koncz Zsuzsának, Kovács Katinak, Sebestyén Mártának, nem beszélve a filmzenékről, rockoperákról. Így az itt összegyűjtött tíz dal e gazdag zenei munkásságnak csupán szubjektív gyűjteménye lehet. Nekem ezek a kedvenceim.

Az Omega harmadik nagylemezének megjelenése alkalmából, 1970. december 18-án sajtótájékoztatót tartott a budapesti Fészek Klubban. Az Esti Hírlap beszámolója szerint az eseményen a zenekar tagjai felelevenítették a mozgalmas év lefontosabb eseményeit: a sikeres jugoszláviai, franciaországi és spanyolországi koncertkörutat, valamint a nemzetközi zenei fesztiválokon elért nagyszerű eredményeket.

1988 tavaszán kellett némi bátorság egy olyan musical színpadra állításához, aminek a Gellért-hegyi Szabadság-szobor nőalakja, és az őt akkor még vigyázó szovjet katona a két főszereplője, a helyszíne pedig az akkoriban rossz hírű Rákóczi tér. Schwajda György történetéhez Döme Zsolt írt zenét, amiből így 1988. április 1-jére megszületett a Rákóczi tér című musical, amit a Szolnoki Szigligeti Színház színpadán kívül azóta sem játszottak sehol, hanganyaga is csak a Beatkorszak Projekt 2024. decemberi Rock és színház konferenciájára készülve került elő.

A Liversing (a zenekar történetének első éveiről itt írtunk) 1964-ben hetek alatt a korabeli fővárosi zenei élet élvonalába került. Az Ady Endre Kultúrotthonban volt a törzshelyüknek, amelynek igazgatója, Bass Lajos mélységes undorral és megvetéssel viszonyult az ifjúsági zenéhez, nyereséget azonban csak úgy tudott elérni, ha fellépési lehetőséget adott a feltörekvő együtteseknek. Homonnay Zsombor visszaemlékezése szerint a legkevésbé sem felelt meg a valóságnak az, amit a szórakozóhelyek vezetői évtizedekkel később nyilatkoztak, miszerint ők valami fáklyavivői lettek volna a beatmozgalomnak.

Kezdetben anyád öltöztetett és azt a zenét hallgattad, amit apád. Ha szerencséd volt, akkor a muter kicsit jobban szétnézett, és vett neked trapéz szabású farmert, apád lemezjátszóján pedig Illés, Omega vagy éppen Koncz Zsuzsa szólt. Ha nem volt szerencséd, maradt a konfekcióosztályról beszerzett dzsörzénadrág és műszálas ing, ami szúrt, mint a fene, és az volt az egyetlen előnye, hogy nem kellett vasalni, és a rádióból Jó ebédhez szólt a nóta, vagy éppen Záray–Vámosi valamely slágere sercegett. Akkoriban, kisiskolásként elvoltál ezzel is.