A nyolcvanas évek Magyarországán már lehetett érzékelni, hogy omladozik az államszocializmus, ám keservesen lassan dőlt össze. Erre a kettősségre reagáltak a filmek is: Gothár Péternél még csak „megállt az idő” és „idő van”, András Ferenc (Dögkeselyű), Bódy Gábor (Kutya éji dala) és Jancsó Miklós (Szörnyek évada) műveiben már más-más módon, direkten vagy metaforikusan, egyéni vagy társadalmi szinten, de az apokalipszis megy végbe. Tímár Péter 1987-ben bemutatott, máig szinte egyedülálló (szinte, mert például Szimler Bálinttól a 2015-ös Balaton Method ennek szellemi örököse) zenés filmje, a Moziklip ezekhez csatlakozik: sajátos formai megoldásaival, egymáshoz tematikailag szorosan kapcsolódó etűdökön keresztül exponálja a pusztuló magyar államszocializmust az összeomlás előtt.

„Elementáris erejű banda, az első olyan hazai zenekar volt, amelyik igazán tetszett. 1964-ben, mielőtt elvittek katonának, hallottam őket először. (…) Iszonyatos vad koncertjeik voltak” – emlékezett vissza a Liversingre Földes László, Papp Tamásnak pedig az óbudai zenekar volt az első, amelyet élőben hallott. „Valamikor 1965-ben egy barátom cipelt le, »őket meg kell hallgatni«, mondta, azt sem tudtam, kik ők. (...) Iszonyú átéléssel, energiával, és cseppet sem csökkenő erővel játszottak. Majd szétszedték a színpadot, a közönség közben a szó szoros értelmében őrjöngött.”

Az erdélyi rockzene születésnapjaként 1968. november 29-ét tartja számon a krónika. Ekkor adta ugyanis első koncertjét a nagyváradi Metropol Group. Öt évvel később pedig, az addigra számos díjat bezsebelő és több tagcserén is átesett, Virányi Attila vezette zenekar szerezte és játszotta a Szigligeti Színházban az Ulrich Plenzdorf Az ifjú W. újabb szenvedései című művéből Szabó József által rendezett előadás dalait. Az előadás éveken át hatalmas sikerrel futott.

Nemrégiben egy barátommal az évtizedekkel ezelőtti tánczene- és rock-dalszöveg félrehallásokról beszélgettük. Megállapítottuk, hogy a dalszövegek nemcsak új értelmet kaphatnak egy-egy félreértés folytán, de az ember ilyenkor, esetenként a saját lelkivilágát is kivetíti, és eljuthat filozófiai magasságokig is.

Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, szövegíró, karmester, Várkonyi Mátyás a nagyközönség számára talán a Generál és a Rockszínház idején írt dalairól lehet a leginkább ismert. A vele készült interjúnkban felidéztük a zenei indulását, a tinédzserként verbuvált ZéGé-zenekar formálódását és az első Ki mit tud?-szerepléseket. Megtudtuk a Mikrolied vokál nevének eredetét, valamint azt is, hogy milyen volt Kocsis Zoltánnal radírfocizni, illetve, hogy ki tépett szét egy koncert hevében egy hivatalos ORI-engedélyt.

„Végérvényesen valami elveszett” – énekelte D. Nagy Lajos a Bikini 1987-es, Mondd el című nagylemezén. És valóban, a hazai rockzene 1972–73-ban hatalmas törést szenvedett el; a releváns zenekarok közül csupán a Bergendy és a Generál kapott lehetőséget nagylemez készítésére: a Syrius, a Theatrum, a Rákfogó, az Interbrass, a Mini, a Non-Stop, a P. Mobil, de még a Taurus sem adhatott ki lemezt. Pedig a „bika jegyében” született szupergrupp is tökéletesen szinkronban volt a nemzetközi vonallal: a Deep Purple ebben az évben ért a zenitre a Machine Head albummal, valamint minden idők egyik legjobb koncertlemezével, a Made in Japannel.

A könnyűzene ma ismert formájában szerintem nem alakult volna ki, vagy jóval kisebb hatást gyakorol a világra, ha a terjesztését, terjedését segítő eszközök nem születnek meg, és olykor egymásra kölcsönhatást gyakorolva nem fejlődnek egymással párhuzamosan.

A Lányok, asszonyok című folyóirat – a Szovjetszkaja Zsenscsina című lap magyar nyelvű kiadása – és a Pesti Vigadó közös szervezésében 1983 és 1988 között megrendezett Slágerbarátság fesztivál a szovjet dalok seregszemléje volt magyar nyelven, hazai előadók tolmácsolásában. A cél pedig? A két ország könnyűzenei kapcsolatainak erősítése, valamint a szovjet szerzemények magyarországi népszerűsítése.

A Kádár-korszakban nemcsak a rockzenével, de a rockot önkifejezési eszközként használó színházzal is lehetett lázadni, vagy legalábbis kifejezésre juttatni többek között olyan eszméket, véleményeket, amelyekért a rendszer nem igazán lelkesedett.

Király Tamás ruhaszobrász és akcióművész első. 1983-as divatbemutatójának Rejtett divat volt a címe. Király életét, művészi pályáját tulajdonképpen végigkísérte a divat finom elrejtőzése. Nem a klasszikus értelemben vett divattervező, még csak nem is jelmeztervező volt. Neve összefonódott a színházzal, a performanszművészettel és az underground zenével.