Fényképeket rejtő cipősdobozokban kutatok. Ha kinyitom őket, rám ömlik a múlt ezer emléke, és a sokszor gyűrött, szakadt szélű fotókon megjelenik minden, ami történt, ami fontos volt, vagy annak tűnt. Közöttük, bennük keresem az időt. Nyissuk hát ki a sötétkamra ajtaját, lépjünk be a szentélybe ‒ fixálók és más titokzatos varázsszerek közé ‒, ahol megszülettek, életre keltek ezek a fényképek! Hívjuk elő a rock and roll időt!
„Arról álmodoztam, hogy költő vagy színész leszek” – interjú Ujj Zsuzsival
A fotóit láthatta a londoni Tate és a bécsi MUMOK közönsége. A Csókolom zenekar élén számos helyen fellépett, miközben a kilencvenes-kétezres években dolgozott a Fekete Doboz Alapítványnak, a Karaván Színháznak, de több alkalmi munkája is volt, például a Bem moziban takarított vagy egy pszichiátriai rendelőben segített be. Az alábbi beszélgetésben főleg az őt ért zenei hatásokról, az együttes indulásáról és a rendszerváltozás környéki földalatti szcénáról kérdeztük Ujj Zsuzsit.
Folytatódik az ének – magyar könnyűzene a rendszerváltozás előtt, a határon túl
A Meddig érhetett az ének? címmel, a rendszerváltások előtti határokon túli könnyűzenéről rendezett tanácskozás legfontosabb tanulsága, hogy mennyi mindenről kellene még beszélni, mi mindent kellene kutatni. Szeptember 9-én, Marosvásárhelyen ugyanis csak a kérdések száma nőtt.
„Ha a dobos megengedné” ‒ Laux Józsefre emlékezünk (Második rész)
A Locomotiv GT megalakulását sokan az Ifjúsági Magazin 1970-es Szerintetek és szerintünk ők a legjobbak szavazáshoz kötik, az olvasói és a szakmai listán is győztesként szerepelt a négy alapító tag neve, Laux József és Frenreisz Károly mindkettőn. Szó esett egy gálakoncertről is, amelyre próbákat is tartottak, így adódhatott volna, hogy együtt maradnak a kategória-győztesek. Az viszont már korábbra datálódott, de szupertitkosan: Frenreisz Károly (Metro) és Presser Gábor (Omega) elkezdtek beszélgetni egy új, közös zenekarról. Abban egyetértettek, hogy a gitáros csakis Barta Tamás (Hungaria) lehet. A dobos posztra Frenreisz Karesz a Metro-beli kollégáját, Brunner Győzőt javasolta, Presser Gábor pedig kijelentette, csak akkor hagyja el az Omegát, ha vele együtt jön Laux József is (ami elképzelhetetlennek tűnt, lévén Laux volt addig az Omega „motorja”.)
„Vásárhely, soha nem felejtünk el!” – negyven éve alakult az Autostop MS
Az Autostop zenekar 1982-ben, Marosvásárhelyen, a Rózsák tere 4. szám alatt kezdett próbálni, és az alakulás évében sikeresen mutatkozott be az Elektromaros nevű helyi ipari nagyvállalat klubjában.
Áramszünet a Moulin Rouge-ban – interjú Fenyvesi Gabival
Ádám, hol vagy? Érdeklődött egy élénk, fiatal lány az 1967-es táncdalfesztivál színpadán. Fenyvesi Gabi nevét és hangját egy ország jegyezte meg ekkor, de azt talán kevesen tudják róla, hogy a Konzervatórium elvégzése mellett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett tanszakán is szerzett diplomát. Fenyvesi Gabival áttekintettük az indulásának éveit, szóba kerültek természetesen a „régi nagyok” és megtudjuk azt is, hogyan okozott áramszünetet a Moulin Rouge-ban.
Tűzön-Wiesen át – a rock és a blues nyomában a sógoroknál
A beatkorszakot generáló hatvanas évek eleje és közepe, a gimnáziumi évek után az egyetem idején rock- és bluesrajongó lettem. Akkor már Hendrix, a Cream, illetve itthon Radics Béla voltak a sztárok. A nagy angol és amerikai bandák a nyolcvanas években kezdtek megjelenni a hazai színpadokon is, zömében a nagy budapesti helyszíneken. A Rolling Stones, Rory Gallagher, a Jethro Tull, a Deep Purple, Bob Dylan, a Colosseum, Junior Wells és a többiek koncertjeire persze nem sajnáltuk sem a fáradságot, sem az időt. Összedobtuk a benzinpénzt, és a Trabant kombiba zsúfolódva hajtottunk fel Pestre, hogy hallhassuk a rajongott zenekarokat. És akkoriban adta már magát a lehetőség, hogy a szomszédos Ausztriában is megtegyük ugyanezt. Egyrészt közelebb volt, másrészt a jegyárak sem voltak elszabadulva, legfőképpen pedig amiatt, mert néhány olyan előadót csíphettünk el, akiket itthon nem hallhattunk.
Bitliszkettő! ‒ Sötétkamra, a rock and roll-idő előhívása (3.)
Fényképeket rejtő cipősdobozokban kutatok. Ha kinyitom őket, rám ömlik a múlt ezer emléke, és a sokszor gyűrött, szakadt szélű fotókon megjelenik minden, ami történt, ami fontos volt, vagy annak tűnt. Közöttük, bennük keresem az időt. Nyissuk hát ki a sötétkamra ajtaját, lépjünk be a szentélybe ‒ fixálók és más titokzatos varázsszerek közé ‒, ahol megszülettek, életre keltek ezek a fényképek! Hívjuk elő a rock and roll időt!
„Énekelni jó!” – ötven éve lépett színre a Kócbabák
Fénykorában három Éva alkotta az idén ötven éves Kócbabákat: Csepregi, Fábián és Pál. A női vokálegyüttes a Neotonnal közösen érte el a legnagyobb sikereit, beutazták a világot, ám a trió végül szólóénekesekre bomlott, a máig népszerű diszkózenekar mellett pedig csak Csepregi Éva tartott ki.
„Ha a dobos megengedné” ‒ Laux Józsefre emlékezünk (Első rész)
Egy könyv nagyon hiányzik a magyar rocktörténet kötetei közül: Laux József önéletrajza. Pedig 1974-ben hozzákezdett, de csak a szinopszisig jutott el: