A Petőfi Csarnok – ifjúsági kultúra és szabadidő-politika 1985–1993 (kötetbemutató)

2019. november 14. - beatkorSzaki

Az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja és a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában megjelent  A Petőfi Csarnok – Ifjúsági kultúra és szabadidő-politika 1985–1993 című kötet, a Volt egyszer egy Ifipark… című kiadvány folytatása.

Tovább

Ötvenöt éves a miskolci Ady Endre Művelődési Ház

2.jpg

Sziámi-koncert az Adyban. Fotós: Mocsári László

Az 1964. október 4-én átadott új épület regnálása előtt már ezen a néven – elődként- működött egy helyszín, a Diósgyőri vár utcájában. A városrészben felépített új művelődési ház még a helyi lakótelep megszületése előtt pár évvel jött létre. Abban az időszakban Diósgyőr és Miskolc még a lakosok felfogásában külön élt, annak ellenére, hogy előbbit 1945-ben csatolták a városhoz.

Tovább

Illés 1970 – a betiltás éve

Az 1970-es év az ország legnépszerűbb beatzenekaraként köszöntött az Illésre. Az előző év karácsonyára jelent meg a mára legendássá vált Illések és pofonok című nagylemezük, amely egyébként ma már nemzetközileg is jegyzett pszichedelikus beatlemeznek számít. Februárban Angliába utazhattak, ahol több koncertet adtak és a BBC magyar rádióadásában is felbukkantak. Az ott adott interjú azonban szomorú mérföldkőnek bizonyult az együttes pályáján.

Tovább

Egy kis punkológia – interjú Mózsik Imrével

(részlet)

mozsik_imre.jpg

Mózsik Imre 1969-ben született Washingtonban. Szülei diplomataként dolgoztak, így már gyerekként sok időt töltött nyugaton, többek között 1977 és 1981 között Londonban, ahol testközelből élte át a punk, illetve a new wave megjelenését. Dobolni egész fiatalon, mindössze tizenkét-tizenhárom évesen kezdett, kamaszkori, amatőr zenekarai után 1983-ban jött létre a QSS, amely az egyik legmeghatározóbb hazai punkegyüttessé nőtte ki magát. Mózsik Imre az Egyesült Államokban is élt, ahol klasszikus zenét, go-gót, illetve dzsesszt játszott. 1989-ben tért haza Magyarországra. Zenélt többek között az UP!-ban, a Mester és tanítványaiban és a Supernemben is. Emellett fordít és hangmérnökként is dolgozik.

Tovább

A falak leomlanak

A rendszerváltás és a könnyűzene (konferencia)

flyer-frissitett_page-0001.jpg

A konferencián és az azt követő Azok a régi csibészek Extra beszélgetésen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi űrlap kitöltésével lehet: https://forms.gle/r8MrVbwL2uRrf2yN6

Tovább

LGT 1974 – óriási siker, óriási bukás

Működésének negyedik évébe lépett a Locomotiv GT 1974-ben. Már három nagylemezük jelent meg (Locomotiv GT, Ringasd el magad, Bummm!), valamint színpadon és hanglemezen is játszottak, az óriási sikert aratott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben. Mindemellett 1973 őszén egy sokat ígérő együttműködés is elindult, Londonban felvehették első angol nyelvű nagylemezüket, amelyet az ABC Records nemzetközi cég 1974-ben tervezett kiadni. Kellhet-e több remény egy magyar rockzenekarnak?

Tovább

A citromízű banán már fél évszázada csal mosolyt az arcunkra

metro_69.jpg

A Metro együttes (1969)

A Metro 1969-re megszilárdította helyét a legnépszerűbb beatzenekarok között. Pedig Zoránéknak nem volt egyszerű dolguk, hiszen az együttesből 1966-ban távozott Brunner Győző (helyére Veszelinov András került), valamint 1967 elején követte őt Frenreisz Károly is (őt Rédey Gábor váltotta). Mindketten a nyugati vendéglátóiparba szerződtek, valószínűleg azért, hogy szakmai tapasztalatokra tegyenek szert és megerősítsék anyagi bázisukat. Megközelítőleg másfél éves külföldi munka után tértek haza, méghozzá régi helyükre: újra a Metro együttes tagjai lettek.

Tovább

Piramis 1976 – az áttörés éve

Az 1976-os év elején a Piramis együttes számottevő népszerűséget még nem tudhatott magáénak. Som Lajos basszusgitáros, szerző, zenekarvezető szervezőkészsége és elszántsága adta a pár éve létező zenekar összetartó erejét. Hard rockba hajló repertoárjukból addig egy rádiófelvételként ismertté vált dal emelkedett ki, Ne bántsd a madarakat címmel. A lírai számban a nemrég elhunyt Gallai Péter énekelt. 1975 őszének nagy húzása volt, hogy Som el tudta csábítani Révész Sándor énekest a Generálból, aki örömmel pártolt át a keményebb hangzással dolgozó formációhoz. (Révész bemutatkozására 1975. október 31-én került sor a Fővárosi Művelődési Házban tartott koncerten.)

Tovább

„A zene valamilyen módon átszövi az életemet”

Interjú Baranyai Judittal

baranyai_judit.jpg

Baranyai Judit

Baranyai Judit a Strings énekesnője volt, ma Ausztráliában él. A Strings az Illésben az 1964-es év végén zajló nagy tagcsereváltás után alakult: a korábban az ős-Illésben Illés Lajossal játszó Nényei Tas, Halász Öcsi és Farkas Ádám új zenekart alapítottak, és játszottak tovább az Illés régi törzshelyén, a Bercsényi Kollégiumban, míg a már Szörényi testvérekkel felálló Illés kiszorult a kőbányai Törekvés Művelődési Házba. Az interjúban érintőlegesen beszélgettünk Orszáczky Jackie ausztráliai éveiről is.

Tovább

„Give Peace a Chance” – éneklik John Lennon dalát a vietnami partizánok

… és még Pete Seeger is felbukkan

Kissé bulvárízű a cím, de mi köze lehet mindennek a magyar könnyűzene történetéhez? Nos, van köze, mivel a címbéli produkciókat tartalmazó hanglemez Budapesten készült, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál.

Az 1950-es évektől a kommunista Észak-Vietnam, majd az egyesült Vietnam állami lemezcége a Dihavina nevű vállalat volt, mely monopolista cégként működött. Népzenét és helyi tánczenét is megjelentettek, de címkéjük alatt leginkább hazafias dalok láttak napvilágot. Önálló hanglemezgyártásra az ország egyesítésének ideje előtt nem rendezkedtek be, mivel nagyon kis volumennel működtek. Kiadványaik száma évente a tízet sem érte el. A lemezeik préselését a testvéri szocialista országokban rendelték meg, elsősorban a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. Dél-Vietnamban létezett legalább egy lemezpréselő üzem, a hetvenes évek végétől itt is készültek Dihavina-albumok. A fentiek eredményeképpen a helyi lemezvásárlók persze változó kivitelben és minőségben juthattak zenéhez, és a szerény életszínvonalú országban jellemzően nem a magángyűjteményüket gyarapították, hanem a lemezeket valamilyen közintézmény, könyvtár részére vették meg.

Tovább