„Kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem…” - emlékeim a Fekete Bárányok-koncertről

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

2020. augusztus 23. - beatkorSzaki

fortepan_125354.jpg

Egy átlagosnak ígérkező szombat reggelre ébredtem 1980. augusztus 23-án. Néhány dologban ugyan eltért egy alig tizenkét éves lány mindennapjaitól, de nem nevezhető rendkívülinek. Azon a hétvégén, egyéb okok miatt, csak ketten birtokoltuk a házunkat a bátyámmal. Ezt kihasználva, reggelizés közben szólt, hogy átjönnek a barátai, lányok-fiúk, vegyesen. Örültem, mert mindig jófejek voltak velem, és persze kiscsajként igyekeztem ellesni tőlük a „felnőttes” viselkedést.

Tovább

Rockbálványok a Hajógyári-szigeten – a Szuperkoncert

fortepan_125328.jpg

Még mindig szeretném tudni, hogy mikor vesztek egy Centrum-hétfőn piros répanadrágot! És mikor tanultok meg kesztyűbe dudálni? És mikor nő be a fejetek lágya? Mikor lesztek rendes emberek? Mikor fogtok megváltozni? Jaj nektek!” (Schuster Lóránt / P. Mobil)

A sokak számára jól ismert  felvezető ezen verziója a Szuperkoncert néven híressé vált fesztiválon hangzott el 1981. augusztus 22-én a Hajógyári-szigeten, a közönség pedig boldogan felelt Lóri költői kérdéseire: Soha! Majdnem negyven év távlatából persze kicsit más fénytörésben látszik az esemény, a korszak, a korabeli visszhangok alapján pedig néha olyan, mintha két különböző filmet néznénk.

Tovább

Omegás esőtől esőig

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

fortepan_18819.jpg

1970. szeptember 4. Első ízben engedtek el szüleim egy beat-koncertre. Ez nagy dolog volt részükről, mert bár elfogadták néhány éve tartó rajongásomat, nemigen tudtak mit kezdeni a beat-zenével, még ha el is vittek az Ezek a fiatalok… című filmre, és egész jól szórakoztak az Egy nehéz nap éjszakáján, különösen a minden lében kanál ír nagypapán.

Tovább

Minden lépcsőn ültünk már...

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

dedikalt_edda-kep_jakobetz_laszlo_1980.jpg
1980 forró nyara volt. A játszótéri focizásban kitikkadt fiúcsapat a kilencemeletes panel lépcsőházában keresett menedéket. Leginkább a harmadik szinten ültek le, mert ott laktak a lányok... Igaz, ők a Hungariát szerették, de egy napon ismeretlen, dallamos rockzene szűrődött ki az ajtajuk alatt.

Tovább

A Fenevad Fesztivál különös története

Avagy mi a közös Charlie Sheenben, Laura Dernben és George Clooney-ban?

gr_yt_2.JPG

Egy fesztivál, amely nem is volt fesztivál. De mégis úgy beszéltek róla. Sőt: woodstocki élményt vizionáltak hozzá. És egy horrorfilm, amelyet leforgattak, de soha nem került a mozikba. Vajon mi a közös ezekben a látszólag egyáltalán nem összefüggő, de külön-külön is elég különös dolgokban? Pilisborosjenő, Fenevad Fesztivál, 1983. augusztus 13. Vigyázat, nagyon hosszú tartalom!

Tovább

Rock and Roll hullámvasút – Új kötet mutatja be Fenyő Miklós pályafutását

fortepan_88218.jpg

Az Illést és az Omegát elemző könyvei után Majnik László zenész, kritikus és esztéta a napokban megjelent, harmadik kötetében Fenyő Miklós zenei munkásságát tekinti át a Syconortól a Hungariáig. Pontosabban a Modern Hungariáig.

Tovább

Legendás zenészek, híres hangszerek – Laux József és a Ludwig Vistalite

12698439_1518290418472532_2182646654536609207_o.jpg

Az amerikai Ludwig márka az egyik legpatinásabb név az ütőhangszerek világában. Története 1909-ig nyúlik vissza, amikor a német bevándorló Ludwig család második generációs fivérei, William F. és Theobald megalapították dobokat előállító üzemüket és üzletüket Chicago városában.

Tovább

A ráadás – Santana a BS-ben tudta meg, hogy fia született

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

santana_1983.jpg

Egy picit fiatalabb vagyok, mint a „Nagy Generáció”, de a lemaradásomat hamar behoztam azzal, hogy korábban kezdtem a zenehallgatást, mint úgy általában az akkori fiatalok. Tízévesen azzal okoztam fejfájást a családomnak, hogy a Deep Purple Fireball nagylemezét kértem karácsonyra. Hála a Rózsavölgyi Zeneműbolt előtt ténykedő neppereknek, a Jézuska megoldotta a beszerzést, és hetvenegy telén karcosra hallgathattam a korongot Tesla típusú, mono lemezjátszónkon.

Tovább

Gitárháború, avagy egy szupergruppó Újszegeden

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

fortepan_142327.jpg
Bosszút állunk! De még milyen bosszút! – forrt bennünk a düh, izzott a vérünk, dühösen dobbant a lábunk. Úgy meneteltünk át öten, középiskolás diákok a város hídján, hogy a békés éjszakára készülődő építmény alatt még a Tisza is rémült hullámokat borzolt, talán a halak is riadtan kerestek maguknak menedéket. Pedig nem nekik kellett volna pánikba esniük, hanem egy bizonyos Locomotiv GT nevű zenekar összes tagjának. Mind áruló! – döntöttük el megalakulásukkor, és ez a véleményünk mit sem változott, amikor megvettük a jegyeket első szegedi koncertjükre. Az árulókat pedig meg kell büntetni. Füttyszóval, bekiabálással, talán még féltéglák bedobálásával is meg kell alázni, egészen addig, amíg le nem takarodnak az újszegedi szabadtéri színpadjáról, és nem menekülnek loholva a városból, futásukat megvetés kísérje.

Tovább

Kevesebb, mint egy Barta-doksi, de jóval több is annál

A Siess haza, vár a mama az Egyesült Államokba disszidált gitáros és az édesanyja kapcsolatáról szól

foto_hajdueszter.JPG
Barta Tamás a Syconorban kezdte, tagja volt az induló „Nagy” Syriusnak is, életében idehaza tíz nagylemezen és tizenhat kislemezen is szerepelt a Hungariával és az LGT-vel, majd 1974-ben elhagyta az országot. Az akkor közkeletű fogalommal élve: disszidált.

Tovább